1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva
  • picidzé: Nagyon köszönöm. Jól esik egy profitól ;) (2014.01.03. 09:20) Két karodban

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Sosehol

2007.05.03. 08:53 | picidzé | 10 komment

Címkék: fantasy neil gaiman



Neil Gaiman - Neverwhere

Kínlódtam annak idején, mikor először olvastam a könyvet, hogy találó fordítást ötöljek ki a „Neverwhere” szóra, de a „Sosehol” volt a legjobb, amivel elő tudtam rukkolni, így aztán nem erőltettem tovább.

Richard Mayhew egy teljesen átlagos figura, Londonban él, tökéletesen érdektelen munkát végez és úgy gondolja, szerelmes a barátnőjébe.

Míg. Egy napon.

Richard egy Door nevű sebesült lányt talál a járdán, menyasszonya határozott utasítása ellenére gondjaiba veszi, és  - előre látható módon – megkezdődnek a Kalandok. Két rosszarcú – Mr. Croup és Mr. Vandemar - keresi a lányt Richard lakásán, de ő megmagyarázhatatlan módon eltűnik, míg a rosszfiúk ott tartózkodnak, Door patkánypostával üzen egy segítőjének, akiért Richardnak kell elmennie sosem látott utcákon, helyeken keresztül. Minden rendben is megy, a lány távozik, de Richardot természetesen nem hagyja nyugodni az egész, Door után ered és eljut a Lenti Londonba, mely egy különös, torz fantáziaképe Londonnak, ahová az elkallódottak, kitaszítottak, deviánsok kerülnek és persze a természetfölötti lények, melyek a „Fenti London” modern világába nem illenek bele. (Menny és pokol közt harmadik.)

Viszont Richard, miután belépett ebbe a világba, egyszerűen megszűnik létezni a miénkben – senki nem emlékszik rá, nem látják, nem hallják – egyszerűen nincs és nem is volt soha, így hát nekiindul Door-ral és segítőivel (de Carabas márki és a Vadász), hogy segítsen neki megérteni és megbosszulni családja lemészárlását.

Innentől pedig felesleges lenne mesélnem (olvassátok el inkább), ehelyett szabad ömlengésem következik a könyv kapcsán mindenről.

Két párhuzamot is felfedezhetünk a Neverwhere és a Galaxis Útikalauz között. (Nem azt mondom, hogy lopás. Párhuzam.) Először is: a Neverwhere egy tévé-sorozatnak indult, ennek forgatókönyvét bővítette ki Gaiman később regénnyé. (Mint bizonyára MINDENKI tudja, az Útikalauz egy BBC rádiójáték-sorozat volt gyermekkorában.)

Másodszor: Gaiman főhőse is egy igazi kovácsjános, egy jellegtelen, szerencsétlen figura (Arthur Denttel ellentétben viszont ő változik, és (relatíve) nagy tetteket visz végbe.)

A Lenti London világa elsősorban a londoni földalattira épül, rengeteg a játék az állomásnevekkel: Knightsbridge igazából a Night’s Bridge, egy valódi híd, melyen átkelve könnyen elragadhat az éjszaka; a Blackfriars állomáson valóban szerzetesek élnek; Earls’s courton tényleg megtaláljuk a gróf udvartartását, Shepherd’s Bush-nál pedig ott van a Pásztor, akitől mindenki retteg odalent.

Az ötlet persze nem új, ilyesmi Luc Besson-tól a Subway (illetve azóta a magyar koppintás, a Kontroll is), Gaiman fantáziája mégis egyedi, új helyszínt teremt, én pedig amúgy is sokkal jobban szeretem a világunkhoz valamennyire kötődő alternatív valóságokat, mint a teljesen elszállt megoldásokat. Tetszik, na.

Ha fülszövegíró lennék, valami olyasmit sem szégyellnék leírni, hogy „...és a földalatti már sosem lesz a régi!”. De szerencsére nem vagyok az.

Él, lüktet, logikája van, megfelelő kémiai anyagok fogyasztása után London Below teljesen hihető.

És hát a karakterek. Richardról ugye túl sok mindent nem lehet elmondani. Ott van a családja emlékéért bátran küzdő kislány Door. Az énközpontú, elegáns, hideg szívű de Carabas márki. (Na, az ő neve honnan jön? Jutalomtúrórudi az első helyes megfejtőnek.)

A már említett gonoszok - Mr. Croup és Mr. Vandemar- egyszerűen zseniálisan vannak megírva. Mr. Croup a folyton csevegő, körülményesen fogalmazó, rókaszerű alak, és Mr. Vandemar a hatalmas termetű, szűkszavú, mindent szó szerint értő társa teljesen archetipikusak, ennek ellenére valahogy mégis egyedi és baromi félelmetes figurák. Croup és Vandemar nem ilyenné váltak, mert a gyermekkoruk blabla, nem pénzért csinálják, ők egyek a szakmájukkal. Embereket bántanak. Kínoznak. Ölnek. Ezért vannak. Ezek ők. És pont ezért – ők a legjobbak.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Tényleg mindenkinek. Ha valakit az angol nyelv aggaszt, a nyelvezet sem túl nehéz, kedves nagynéném Gaiman könyveit (is) használta angoltanulásra – ráadásul őt nem is nevezném fantasy-rajongónak.

Nemsokára jön a mozikba a Stardust (ezt is tessék elolvasni), remélem csinálnak új filmet a Neverwhere-ből is.

Kedves gyerekek! Ha a metróban egy angyallal találkoztok – az legalábbis legyen gyanús.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr5366581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greedo 2007.08.09. 08:01:19

"Ha fülszövegíró lennék, valami olyasmit sem szégyellnék leírni, hogy „...és a földalatti már sosem lesz a régi!”. De szerencsére nem vagyok az."

Fülszöveg:

"You'll never look at the tube the same way again"
Wired

:)

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.08.09. 10:36:20

Senki nem akarja a Gaiman könyveket lefordítani? Eddig csak az Amerikai istenekkel találkoztam, de egy sor jobbnál jobbról olvastam, fájó módon hiányoznak a polcomról.

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.08.09. 11:09:37

Én már többször elhatároztam, de mindig inkább megkerestem a hidegvízre valót.
Ha ismersz kiadót, aki fizetne nekem, én lefordítom.:)

Dr. X 2008.06.26. 11:27:18

Most olvastam a könyvesblogon a magyar verzióról írt, innét újrahasznosított bejegyzésed - nem ártott volna egy link vagy valami jelzés ott és onnét ide...

Nem volt rossz az ismertetőd, de a generál ömlengéssel nem tudok azonosulni, és azt sem látom, hogy Gaiman annyira rém eredeti lenne (ahogy te is írod, a Sosehol sem az). Remixelni, azt nagyon tud - ha a szintén kölcsönzött, hangzatos bölcselkedést valamint a tucatjával és gyakran sajnos igen felszínesen használt mitológiai, irodalmi figurákat leszámítjuk -, és újszerű is az, amit kihoz a dolgokból... de valahogy ez nem elég, szerintem. Nekem hiányzik a... hogy is mondjam... a 'mélység' az írásaiból. (Persze kinek a pap, kinek a papné.)

(Btw, az itt is, a könyvesblogon is zárójelezett "Menny és pokol közt harmadik" gondolat-utalás valahogy nem illik a szövegbe, még akkor sem, ha van egy angyalunk, ugye (de nem spoilerkedünk, mint te a zárómondatoddal. ;)) A google szerint volt ugyan egy ilyen című novella - de azt nem Gaiman írta.)

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.06.27. 09:22:46

Ha Gaimanről van szó, én csak generál ömlengenin fogok, de erre időben figyelmeztettem is az olvasókat. (A zárójellel pont arra a novellára gondoltam, nekem annak idején tetszett.)

Gocsi 2008.09.19. 17:47:42

Szerintem ez a könyv az egyik legjobb, amit az utóbbi években olvastam. Nem azért mert mély, hanem, mert hihetetlen jól meg van írva. És ami jól meg van írva az igenis mély, mert vannak rétegei. A metro tényleg nem ugyanaz már nekem ezek után. És Vandermar és Croup annyira félelmetesek, mint gyerekkoromban a gonosz boszorkány. Van bennük valami elementáris gonosz. Az angyal meg hát....mennyi minden tűnik nekünk a mai világban angyalinak, aztán mögötte van valamelyik a hét főbűn közül...És hányan szeretnénk olyan kalandban részt venni, mint Richard ahelyett amiben élünk. Csak egy icipicit...
Szóval nekem bejött ez a könyv nagyon!

blö 2008.09.20. 08:06:59

Carabas tán a Burattinóból? A romlott igazgatót hívták így. Ez csak tipp, a jelzett művet nem olvastam, de több kiló orosz filmes feldolgozása született az idők folyamán.
A Sosehol nekem rövidnek tűnt. Ott fejeződik be a történet, ahol éppen kezdett volna érdekessé válni.
Állandóan a két világ egyesítéséról van szó, aztán itt állunk egyesületlenül.
Jó történet, de igazán eredetinek nem mondanám, még az angyallal együtt sem.

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.09.20. 22:36:03

Gocsi: te majdnem úgy ömlengesz, mint én, respect :).

blö: Carabas a Csizmás Kandúr. Kő eredetinek én sem mondtam a sztorit, Gaiman zsenije sztem az újraértelmezésben van.

babó 2008.09.21. 13:39:31

gyors egymásutánban olvastam az Amerikai isteneket és ezt, és azt hiszem, nem volt jó húzás. ez jobban tetszett, nem olyan kemény, brutális a világa, bár ez az én hülyeségem.

a történeteket nagyon párhuzamosnak éreztem, még akkor is, ha maguk a világok jól, részletesen kitaláltak és élvezhetőek. átlaglúzer varázsvilágba csöppen, ott bénázik, jönnek mindenféle karakterek, aztán kicsit belejön, és persze jön a krimiszerű csavar a végén, ami sajnos egy kicsivel korábban leeshet a kelleténél. :((

és nagy vonalakban (a film alapján, a könyv beszerzés alatt) a Csillagpor is hasonló...

ennek ellenére még teszek Gaimannal néhány próbát az ömlengésed eredményeképp, de a rémmesét tuti nem olvasom el. :))