Sándor Kálmán - A sírásó és a bába
Nem jó dolog sokat dolgozni, mert nem jut idő az olvasásra, illetve ami jut, azt a könyvre borulva, horkolva tölti az ember.
Sándor Kálmánról én még nem hallottam. Ez az én hibám. Meg az oktatóim hibája, mert nehogy már csak az enyém legyen. Tehát.
Sándor Kálmán József Attilával együtt volt főiskolai hallgató Párizsban, ami nem a legrosszabb előjel, ha valaki írni akar. Jó barátok voltak (ezt József Attila írta le, mint most megtudtam), együtt látogatták közös szerelmüket, hogy ki nyert, az persze nyilvánvaló. (Tipp: S.K. jóképű is volt, na.)
Deportálták Dachauba, hazajött, kapott József Attila-díjat (haha), 62-ben halt meg.
Ennyit tehát az íróról. (kezdem magam ismételni)
A Sírásó és a Bába egy válogatáskötet, de sajnos a novellák után nincs feltüntetve, mikor íródtak (tök jó szó az íródni), annyi azért lejön, hogy nagyjából a bácsi életének minden szakasza képviselve van.
No, akkor a novellák. Ez nehéz, pont a fent említett okok miatt.
Van jó pár önéletrajzi ihletésű, vagy egyenesen önéletrajzi szösszenet (Játékszenvedély, Humanizmus, Az albérlő arcképe), Horthy-korszak, háború, éhezés. Jók. Bezáró üzletek, elbocsátott könyvelők, éhező, állati sorba süllyedt munkások (Szipkaárus, A neandervölgyi főkönyvelő, A kőszáli sas)– szintén a Horthy-éra termései, csak nem (kizárólag) saját élményeken alapulnak.
Talán a láger-novellák kivételek, nálam a témában Örkény: Lágerek népe vezet, ezt még imádott nagyapám beszámolói sem tudják felülmúlni. (Igaz, a Zord idők c. novella még nálam is kibaszta kicsit a biztosítékot: egy Sándor Kálmánból készített „rituális mosószappan” ír haza Magyarországra, Boldogult Zsiradékforrásomként hivatkozva az íróra. Gyűlöletbeszédtörvény, MUHAHA.)
Olyan társadalomkritikai írások is vannak szép számmal, melyben egy elképzelt országban történt eseményeket olvashatunk, ezeket kicsit szájbarágósnak éreztem, de ez csak azért van – mint már húszezerszer leírtam -, hogy az azóta eltelt kb 80 évben ezt az eszközt már az unalomig koptatták. Nem rosszak, csak olvastam már rengeteg ilyet.
Vegyük Rimbaud-tól az Akasztottak bálját, mehet rá egy kis Lédával a bálban az íze végett és máris kész a Sikkasztók tánca, írtasándorkálmánverse. Borzasztó és nagyon jó pillanatkép.
És a vörös farok. Slarkó József nyugalmazott mintaasztalos különös története. Ez ’56-ról szól, ahogy a csőcselék forradalmárok akasztják a becsületes embert. Hát...izé. Kellett ilyet is írni biztos.
Sajátos gyűjtemény szatírával, realizmussal, groteszk elemekkel – érdemes elolvasni.
