drMáriás – Lomtalanítás
DrMáriás igazi polihisztor és pszichopata. (Ajánlom mindenkinek a „Jelenetek egy APEH-adminisztrátor kalandos életéből” c. festménysorozatát. Megtekinteni itt lehet. Személyes kedvencem ez.)
-Hah! Ezt már annyiszor hallottam, a szánalmason külön szociokrimi rovat is van, az Amerikai Psycho személyes kedvenceim közé tartozik, lássuk hát! – kiáltottam bátran.
Majd felcsaptam a könyvet és már a harmadik oldalon rettenetesen rosszul lettem.
Nem csak úgy horror a lomtalanítás, hogy „de rossz ezeknek a szegény embereknek, megszakad a szívem”, hanem valódi, gyomorkavaró, naturalista horror-elemekkel tűzdelt leírás egy házra való reménytelenül elkallódott szerencsétlen hétköznapjairól.
DrMáriás nem használ sallangokat, nem hívja segítségül a nyelvet, hogy elborzasszon – mondatai szikárak, lényegre törők, semmi jele a bölcsész-elképzelésnek, hogy akkor írunk jól, ha minden mondatunk hemzseg a lehetőleg legképtelenebb metaforáktól, hasonlatoktól. (Ld: Beregi Tamás) A lomtalanítás tárgyilagosan tudtunkra adja, hogy a legtöbb embernek rettenetesen szar, a legtöbben maguk lapátolják a szenet saját poklukban (jaj baszki, egy bölcsész-metafora), valamint semmi esély arra, hogy valaha, valamitől jobb lesz.
Nincs bűnös, nincs felelős, nincs megoldás, nincs megváltás. Ennyi. Remekül megírva.