Az Agave kiadó szerintem nagyon jól csinálja, amit csinál. Nem tudom, van-e bármi értelme megkülönböztetni (így) a szórakoztató irodalmat a szépirodalomtól, de úgy látszik még várni kell, míg Ray Bradbury, Neil Gaiman, vagy Philip K. Dick átkerül egyik polcról a másikra. Na de hagyjuk is ezt, és örüljünk együtt az Agave kiadóval. Aki jár metróval, már biztos látta a könyv reklámját. Igen, a hír igaz, öt év alatt 99 könyvet jelentettek meg, a 100. pedig egy válogatás a kiadónál már megjelent szerzők novelláiból.
A könyv árképzése felhasználóbarát. 1500 forint. De tényleg, ennyiért hol kapunk könyvet? Ezúton is javasolnám a kiadónak, hogy próbálja meg lejjebb nyomni az árait, nem vagyok ugyan közgazdász, de 3000-ért vennék két Agave könyvet, 5000-ért nem biztos. Fogyjon az a készlet!

Egy kis apróság: minden novella előtt olvashatunk egy fél oldalnyi összefoglalót az író életéről, munkásságáról, illetve pár esetben egy üzenetet is, amelyet kifejezetten erre az ünnepi alkalomra írt. Például személyes kedvencem, Lawrence Block is, akiről számomra most derült ki, hogy dédapja magyar volt. Erről eszembe jutott egy sztori Schreiber László Sírhacc Béla, Vanicsák bácsi és Búvady c, kötetéből, melynek lényege, hogy miután a főhőst Brazíliában ízes vasi tájszólással leszólítja egy néger, hogy "Hát ti is  magyarok vagytok?", ő megállapítja, hogy mindenki magyar, Aki meg nem, az majd szól. (Az esetleges pontatlanságért elnézést kérek Schreiber Lászlótól, épp nem találom a kötetet.)

A novellákban a világon semmi közös nincs, Dennis Lehane és Jim Thompson kőkemény, megrázó krimijei mellett jól megfér Bradbury meséje, Gaiman stílusparódiája, Novik butuska fantasyja és P. K. Dick szokásos, elborult sci-fije. Mindenki talál benne magának valót.

Abszolút szubjektív toplistám élén a már említett Dennis Lehane iszonyú lehangoló, kőkemény krimije áll. Börtön, lövöldözés, egy zsarnok, bűnöző apa és egy szerelem. Biztos recept, Lehane pedig jól főzi meg. A második helyet megosztva Ray Bradburynek és Phlilip K. Dicknek adom, tőlük azt kapjuk, amit várunk: előbbitől furcsa mesét, utóbbitól téridőgörbítős, időmegbolondítós skizofrén sztorit. Neil Gaiman novelláját már (sajnos) ismertem, egy újabb a Cthulhu-alázó írások közül, zseniális, még a szokásosnál jóval gyengébb fordítás sem tudta kinyírni.

Van azért pár mélypont is, Naomi Novik egységsugarú sárkányos fantasyja nem tudta megemelni a vérnyomásomat, és hát ott van az értékelhetetlen Iain M. Banks írás is, melyben scifi-könyveinek helyszínét, a Kultúrát mutatja be részletesen. Elolvastam ugyan, mert a trolin mi mást lehet csinálni, de ettől nem jönne meg a kedvem a könyveihez. De elég a duzzogásból, csalódott és sikertelen költők véleményével ellentétben mi nem vagyunk fikablog, Isten éltesse az Agave kiadót! (Számlaszámom a szerkesztőségben.)

Zsenik és jómunkásemberek egy olcsó könyvben, mi kell még?

Kérem kapcsolja ki.