Bartis Attila – A séta
A Nyugalom után olvasni a sétát kicsit olyan volt, mint egy döntő után nézni a bemelegítést: látszik, hogy mennyi erő van a versenyzőkben, csak még nem mutatják meg. Ez Bartis Attila első regénye, és – bár már látszik, hogy mekkora tehetség – még nem tökéletes. A cselekményről nem mondanék sokat, túl rövid a könyv ahhoz, hogy spoilerezni lehessen. Inkább amolyan benyomások. Na.
A regény főhőse egy kisgyerek, aki korán árvaságra jutva hányódik az országban, míg révbe nem ér egy fürdőhelyen, melyben a Gyilkos tóra ismerhetünk (illetve az országban Romániára, vagy bármely kelet-európai országra, bár ez nincs kimondva).
Erősen indul a könyv, a főhős gyerekkorát, magányát és lelkivilágát ismerjük meg. Ez utóbbit igen erős képekből: csirkeboncolás, macskák rádobása a forgó köszörűre. Bartis nagyon erősen indít, kicsit látszik a regény gerendázata, érződik, hogy szándékosan akar minket sokkolni.
Az enyhén morbid gyerekkortól pedig egy groteszk felnőttkorig vezet az út, ahol a főhős baráti körét olyan öregemberek alkotják, akiknek az élete az eutanázia (illetve ennek taglalása) körül forog. Ahogy a Nyugalom esetében, itt is a nyelvezet, a zseniális, rövid mondatok, a kegyetlenségig egyenes leírások fogtak meg leginkább, bár itt még Bartis inkább hajlamos volt cukorszirupot önteni a szarra – de ez csak az én benyomásom, lehet tiltakozni.
Kerek, szép egész a regény, tökéletesen felépített félig elképzelt, félig valós helyszínnel – épp csak a néha kilógó lóláb miatt nem kap 6ost.
Bartis Attila - Kéklő pára
A Kéklő párát röviden elintézem: novelláskötet, részben a Séta kis mini-mitológiáját szövi tovább, részben az erdélyi magyar életről mesél gyerekkorán keresztül. Ez utóbbiak szép, ugyanakkor hiteles és tanulságos, egyáltalán nem sírvatrianonfelettvigadós beütésű írások.
Érdemes elolvasni, csak a 2000 forintot sokallom ahhoz képest, hogy kb. 2 óra alatt ki lehet végezni.
