Az Old Man's War John Scalzitól az egyik a sok könyvből, amelynek letöltöttem a sample-jét az Amazonról, nagyon tetszett, aztán olcsójános voltam megvásárolni. Nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy kapok az Agave kiadótól recenziós példányt, gyorsan meg is köszönném a valószínűleg utolsó ingyenkönyvet, amit kaptam tőlük, ugyanis nem tudom őszintén szeretni a Vének Háborúját.
Nagyon erős felütéssel indít pedig Scalzi (ezért is akartam megvenni a sample alapján). John Perry a 75. születésnapján meglátogatja a felesége sírját, és beáll a seregbe, hogy megvédje a Földet és kolóniáit az idegen fajoktól. Az öregek válaszhatnak: hátrahagynak mindent, jogilag halottnak számítanak a Földön, és szolgálnak N nagyobb egyenlő kettő, kisebb egyenlő tíz évig a Gyarmati Véderőnél - vagy csendben tovább öregednek és meghalnak. Az öregek persze biztosra veszik, hogy valahogy megfiatalítják őket, hiszen mi haszna lenne a hadseregnek a vén trottyokból máskülönben - ugyanakkor biztosan nem tudni semmit az űrgyarmatokról, teljes a hírzárlat, aki egyszer elhagyja az anyabolygót, többet nem jöhet vissza. Nem meglepő, hogy jelentős a nyugdíjas-kivándorlás, ki ne akarna még egy esélyt?
Perry elhagyja a Földet, valahogy megfiatalodott testben átesik a kiképzésen, és itt még mindig nagyon jó a könyv. A Starship Trooperst és az Ender's Game-et is a közelmúltban olvastam, és nem lehet nem észrevenni, hogy Scalzira milyen erősen hatottak ezek a regények, de ebből nem is csinál titkot, és ez nem is baj.
Ugyanakkor már itt is látszik a különbség a nagy elődök és a VH között: nem annyira kőkemény military scifi, mint Heinlein zseniális regénye, és az akár az Iskola a határonból ismert problémák - új, autoriter környezet, összezártság, bajtársiasság, a fegyverviselés felelőssége a hazánk iránt, stb. - sem annyira hangsúlyos, mint Cardnál (vagy Ottliknál). Talán a kelleténél kicsit viccesebbre vette a figurát Scalzi, nem tudom.
Spoiler nélkül túl sokat már nem tudok írni, Perry katona lesz és különböző megpróbáltatásokon esik át, rengeteg, de elég felszínesen, szintén képregényszerűen elénk dobott idegen faj egyedeit mészárolja le, ez a lelkét nem is hagyja sebek nélkül, de szintén nem éreztem erősnek a lélektani változásnak ezt az ívét. Romantikus szálat is kapunk, kicsit kurtán elvarrva, ami elég jól el van találva, nem túl sok, nem kezdek ásítozni, de elég, hogy újra szembesüljünk azzal, hogy John Perrynek tényleg a felesége volt a legfontosabb a világon, és a halála után már nem is tudta nagyon felizgatni semmi.
Egyáltalán nem rossz a Vének Háborúja, de valami mégis hiányzik, mintha valaki levágott volna a végéből pár fejezetet. Scalzi is gondolhatott ilyesmit, hiszen még három könyvet írt erről a világról, és ahogy hallom jó könyvek - de jobban örültem volna, ha az elsőbe kicsit többet sűrít bele. Két délután, izgalom, kis intellektuális kielégületlenség. Azért a Ghost Brigades-t meg fogom venni valamikor.
