1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Nincs megjeleníthető elem

Körúti Kocsmák

Nincs megjeleníthető elem

Majd szólok, ha van valami!

A gyerekekről

2013.10.04. 10:46 | picidzé | 1 komment

A legjobb és a legpokolibb dolog a világon a gyerek, minden nap hullámvasút már két éve. 

Szeretem az Elveszett jelentést. Nem elemzem, de van egy kis részlet, ami megmaradt bennem, megosztom veletek. Bob (Bill Murray a Király), és Charlotte (Haazanyámlenneis Scarlett Johansson) az ágyon beszélgetnek. 

Bob: It gets a whole lot more complicated when you have kids.

Charlotte: It's scary.

Bob: The most terrifying day of your life is the day the first one is born.

Charlotte: Nobody ever tells you that.

Bob: Your life, as you know it... is gone. Never to return. But they learn how to walk, and they learn how to talk... and you want to be with them. And they turn out to be the most delightful people you will ever meet in your life.

Soha nem féltem annyira, mint a taxiban a kórház felé. Soha nem voltam még olyan boldog, mikor először a karomba vehettem. Soha nem éreztem magam még annyira fogalmatlannak, mint mikor hazavittük a kórházból, betettük a kiságyba, és néztünk egymásra, hogy "Na és MOST mit kell csinálni? És a következő húsz évben?" Aztán minden nagyobb lépésnél

First Smile Achievement Unlocked! Bipedal Achievement Unlocked! Babbling Achievement Unlocked! Both Parents Broken Down Same Time Achievement Unlocked!

boldogság és büszkeség. Két éve megismertem az egyik legklasszabb embert a világon és nem tudok betelni vele. 

Majd neki kellett álni faragni. Ellenállni. Veszekedni. Kerítést húzni. Tanítani. Nyesegetni egy mindenre nyitott, csodálatos kis értelmet. Utálom. Most épp bölcsi van, reggelente némi sírdogálással, aztán lesz majd ovi és verekedés és iskola és pletyka és egyes és és aranyérem és törött kéz és összetört szív és állásinterjú. Egyre több rossz az egyre több jóval. Ez ilyen. De neki még nem mondom.   

Énekelt alattuk a vonat. Napfényben fürdött a táj, búzamezők úsztak mellettük. A város távoli lett, mint egy rossz álom, Veréb nevetve fordította az apja felé az arcát.

– Mi van, bikfic! – nevetett vissza az apja, kék szeme visszatükrözte az elfutó tájat.

– Csakhogy vége van! – mondta Veréb.

Az apja előredőlt, oldalra fordított fejjel nézte a tájat, a védelem, ami belőle sugárzott a fiára, őt is boldoggá tette. De azért elszomorodott – hogyan mondja meg egy ilyen kis kölyöknek, hogy most már sose lesz vége?

Lázár Ervin - Veréb a Jézus Szívében

Sose. 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr335548804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása