1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva
  • picidzé: Nagyon köszönöm. Jól esik egy profitól ;) (2014.01.03. 09:20) Két karodban
  • Bolcs_es_szexi: király lett ez! (2013.10.14. 17:25) A gyerekekről

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Két karodban

2013.12.02. 12:04 | picidzé | 6 komment

Címkék: zene vers radnóti miklós

A vers zenében érzi jól magát. Így született a műfaj. A felolvasóestekről ne beszéljünk, mert megölök egy hippit. A magyarórákról meg pláne ne, mert megölök egy magyartanárt. 

(Őt persze biztos nem, egyrészt jól néz ki, másrészt minden szavát instant aranyba)

Két karodban. Ez nem egy csöndes, szerelmes vers. Süt belőle a félelem. Most jó, de ha nem ölelsz, félek. Jó veled, de a világ megöl. Mind meghalunk, a halál szörnyű, de veled erről el tudok feledkezni. Egy percre. Pillanatnyi enyhülés. Félelem. Szorongás. Rettegés. Erről szól a vers. Amihez nem illik egy ilyen vérszegény prüntyögés:

A két karodban egy igazi disszonáns sikoltás. Amire zseniálisan ráérzett a Blind Myself: 

A metalcore persze nem mindenkinek jön be. De a Két karodbant csak így lenne szabad feldolgozni. 

Illaberek

2013.11.29. 09:22 | picidzé | Szólj hozzá!

Katona József Színház, Illaberek.

Megy mindenki külföldre. Még én is tudom, pedig két éve alig követem, mi van a világban. Én is szoktam azon gondolkodni, hogy a kislányom hol fog iskolába járni? Hol fog dolgozni? Milyen nyelven fognak beszélni az unokáim? Lehet itt élni? Nekem lehet. Okos vagyok és szerencsés, elboldogulok. Egy multinál. Nem vagyok vállalkozó típus, körülnézve nincs is kedvem. Vannak barátaim, akik saját boltot visznek. Okosak, szerencsések és nagyon keményen dolgoznak. Nagyon tisztelem őket. Meg lehet csinálni. Itt is. 

Makroszinten? Reménytelen. Egyesével minden politikust agyon kéne lőni, a vagyonukat elkobozni és újrakezdeni. De kivel? A régi közhely ugye, hogy aki hatalmat akar, az nem érdemli meg. Egy multinál dolgozó, öltönyös, családos anarchista vagyok. Tíz éve fizetek adót, azóta gyűlölöm az összes ingyenélő gecinyalót, aki a pénzemből él. Nem a tanárt és az orvost, nyilván. 

A kivándorlás ugyanúgy probléma volt száz éve, mint most. Nagyapám erdélyi, ő tulajdonképpen bevándorló. Szibériából, '47-ben. Tíz forinttal és tíz villamosjeggyel, ahogy szokta mesélni. Okos volt, szorgalmas, gépgyárat igazgatott két évtizeddel később. Egy ideig, mert nem lépett be a Pártba. Nem lépett be sosem, de utána is volt munkája. Szerencsés volt. 

Nem tudom, hol lesz a kislányom 2033-ban. Szerintem én itt leszek. Ha nem itt, akkor medvére vadászom Kanadában. Itt is lehet boldogulni. Föld kell és fegyver. Készülni kell a rossz dolgokra, de nem telhet el egy élet sírva. Magyarosan, ahogy mondják. Nem indexet kell olvasni, hanem pozitívnapot. Nem visszanézni 1920-ba, hanem előre. Húsz év múlva szőlőm lesz, puskám, és a ma aktív politikusok nagy része halott. Remélem.

Ilyesmiken gondolkodtam az Illaberek kapcsán, tehát elérte célját. Amúgy nem tetszett igazán. Hiába a zseniális színészek, gyakran túl didaktikus, nem elég feszes. Voltak jó pillanatok, de néha unatkoztam. És amúgy is. Eszképista vagyok. Nem azért járok színházba, hogy a napilapok jussanak eszembe. 

Hogy mi a baj a magyar könyvkiadással

2013.11.14. 09:22 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: oook dörmögés ad astra

arról is sokat lehetne beszélni, de hogy mi a baj a spekulatív irodalom magyar kiadásával, azt Kelt foglalta össze gyönyörűen: (rég) halott fehér férfiak könyveit adják ki. Ennyi. 

Bájdövéj Isten nyugosztalja az Ad Astra kiadót, ahol nem ez volt a trend. 

A gyerekekről

2013.10.04. 10:46 | picidzé | 1 komment

A legjobb és a legpokolibb dolog a világon a gyerek, minden nap hullámvasút már két éve. 

Szeretem az Elveszett jelentést. Nem elemzem, de van egy kis részlet, ami megmaradt bennem, megosztom veletek. Bob (Bill Murray a Király), és Charlotte (Haazanyámlenneis Scarlett Johansson) az ágyon beszélgetnek. 

Bob: It gets a whole lot more complicated when you have kids.

Charlotte: It's scary.

Bob: The most terrifying day of your life is the day the first one is born.

Charlotte: Nobody ever tells you that.

Bob: Your life, as you know it... is gone. Never to return. But they learn how to walk, and they learn how to talk... and you want to be with them. And they turn out to be the most delightful people you will ever meet in your life.

Soha nem féltem annyira, mint a taxiban a kórház felé. Soha nem voltam még olyan boldog, mikor először a karomba vehettem. Soha nem éreztem magam még annyira fogalmatlannak, mint mikor hazavittük a kórházból, betettük a kiságyba, és néztünk egymásra, hogy "Na és MOST mit kell csinálni? És a következő húsz évben?" Aztán minden nagyobb lépésnél

First Smile Achievement Unlocked! Bipedal Achievement Unlocked! Babbling Achievement Unlocked! Both Parents Broken Down Same Time Achievement Unlocked!

boldogság és büszkeség. Két éve megismertem az egyik legklasszabb embert a világon és nem tudok betelni vele. 

Majd neki kellett álni faragni. Ellenállni. Veszekedni. Kerítést húzni. Tanítani. Nyesegetni egy mindenre nyitott, csodálatos kis értelmet. Utálom. Most épp bölcsi van, reggelente némi sírdogálással, aztán lesz majd ovi és verekedés és iskola és pletyka és egyes és és aranyérem és törött kéz és összetört szív és állásinterjú. Egyre több rossz az egyre több jóval. Ez ilyen. De neki még nem mondom.   

Énekelt alattuk a vonat. Napfényben fürdött a táj, búzamezők úsztak mellettük. A város távoli lett, mint egy rossz álom, Veréb nevetve fordította az apja felé az arcát.

– Mi van, bikfic! – nevetett vissza az apja, kék szeme visszatükrözte az elfutó tájat.

– Csakhogy vége van! – mondta Veréb.

Az apja előredőlt, oldalra fordított fejjel nézte a tájat, a védelem, ami belőle sugárzott a fiára, őt is boldoggá tette. De azért elszomorodott – hogyan mondja meg egy ilyen kis kölyöknek, hogy most már sose lesz vége?

Lázár Ervin - Veréb a Jézus Szívében

Sose. 

A következő kört én fizetem...

2013.10.02. 10:51 | picidzé | Szólj hozzá!

...Isten veled, Őz. 

oz1.jpg

S azt mondta nem kellenek a versek,
hiszen a költészet ő maga
nem kell már senkiről semmit se
írni, hiszen tőle mindenkinek elakad
a szava
s nem is mondott nagy hülyeséget,
csak nem látott előre néhány évre
nem látta magát egy koszos bárban,
amint a takarító tolja félre
s ő nem szól semmit, csak mordul
egyet, borzas fejjel hanyatlik a
pultra
és így az egykor volt csodás szépség
csak annyiban emlékeztet a múltra,
hogy motyog magában, ha részeg, s
a csapos csendben marad, hogy hallja
amint a gyönyörű lepusztult angyal
önmagának halkan bevallja,
hogy velem kellett volna élni…

 

A fiatalság heroinja

2013.09.26. 21:15 | picidzé | 3 komment

Sokmindent kipróbáltam már, a heroint  hálistennek pont nem, egy pillanat alatt függő lettem volna. Még jó, hogy félek a tűtől. Tudom, tudom, lehet máshogy is. Azt mondják, a heroinban nem az eufória a legjobb, persze az is jó, de a legnagyobb tanársága a megkönnyebbülés. Ha eszméletünknél vagyunk, feszültek is vagyunk, ki jobban, ki kevésbé. Ott az a rohadt feszültség, nő a paraszt eladótól, a hülye kollégától, a kevés pénztől, a beteg gyerektől, a menstruációtól, mittomén. Na a heroin ezt szűnteti meg. Teljesen. Leszakadnak a súlyok, eltűnik a felelősség, lelki hányás. 

Olyasminek képzelem, mint elkényeztetett fiatalnak lenni. Nyáron. Égnek álló hajjal, bakancsban beleszarni a világba. Felkelni reggel egy ismeretlen helyen, ismerős nővel, vagy fordítva. Hazapotyázni, áthívni mondjuk a Szabit, hamburgert sütni, gyógysöröket inni, klipeket nézni kora délutánig. Összedobni egy üveg vilmosra, amit még a Sziget bejárata előtt betolunk, céltalanul lézengeni a forróságban és a porban, mindenen röhögni, csak a következő koncertig előrelátni.

Freshfabrik után Warpigs, nézni a nálunk alig pár évvel idősebb srácokat, ahogy a fiatalság cuccán lebegve lazán lökik nekünk a rakenrollt, velük együtt röhögni az ellenőrökön, vagy a szandálon. Koncert után sörözni, pörögni eszméletvesztésig, míg újra el nem jön a fejfájós, de csodaszép következő reggel, ami ugyanolyan mint az előző, de mégis más, és nincs holnap, aztán mostanában kezd feltűnni, hogy mégis van, múltkor felhívtam a Szabit, azt mondta, nem jön koncertre, mert sok épp a meló, reggel meg ő viszi a bölcsibe a kislányt, hát basszameg elrepült valahogy ez a tizenhét év.

Néha azért kicsit bele lehet szívni a fiatalság-cuccba, persze óvakodni kell a könnyes nosztalgia-horrortriptől, de jó anyag az. Szeptember tizennegyedikén a Zöld Pardonban játszott a Warpigs, néztem a srácokat, ahogy közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz lazán tolják a rakenrollt, és éreztem, ahogy egy-két órára leolvad rólam a komolyság és a felelősség, elárasztja az ereimet a fiatalság, és nagyon-nagyon hálás voltam nekik. 

Ha valaki aznap este kezembe nyom egy fecskendőt, amiben 1996 van, gondolkodás nélkül belövöm.


A cukiság fasizmusa

2013.09.06. 12:01 | picidzé | 20 komment

Nemrég olvastam Bari Máriusz (Damage) könyvét, a Damage Reportot, ami nem is tudom micsoda, posztmodern cyberpunk-oltár, jövőjóslás, geek-kult-történet. Ingyen (is) olvasható, nosza. Különösen érdekes, hogy a szerző az  ld50 alapítója és atyaúristene, és egy hosszú fejezetben foglalkozik a közösségi oldalakkal, how-to (most már mindegy, kinyírt minket a fácse), evolúció, felhasználói minták, ésatöbbi. Nagyon tanulságos olvasmány. 

Amiről az egész az eszembe jutott, hogy épp áll a bál a moly.hu-n, az adminoknál elgurult a gyógyszer, moderálás helyett már nekiálltak csoportosan törölni a felhasználókat, forradalom, lázongás, barikádok!

Hogy pontosan mi is a helyzet, szt majd összefoglalja Kelt (legkésőbb a Hármas Könyvelés következő adásában), végül is az a szakmája, hogy oknyomozzon, én csak csöndben köpködök itt kicsit. 

Én csak azon méláztam el, hogy vajon mi vezethetett ide.

Disclaimer: én már régóta nem vagyok felhasználó, csak trollkodásra használtam a molyt, miután túl cuki lett nekem.

Egy sima könyvespolc-oldalként kezdte a moly Nagy Bence (Disclaimer 2: személyesen - bár felületesen - ismerem, egy remek ember ), hobbiprojektjeként, ami aztán hamar kinőtte magát egy hatalmas közösségi oldallá, amiért a felhasználók még fizettek is. Ami magyar viszonylatban nagy kincs.

A felhasználók nagy többségben azok, akik ma Magyarországon sokat olvasnak: fiatal lányok. Mondta ezt már nekem sok szakmabeli, kiadó marketingese, stb., ez a helyzet, nincs ezzel semmi baj. Sok fiatal lány egy virtuális helyen viszont elkezd egymásnak virtuális rózsaszín macskákat ajándékozni és egyéb látványos módon örülni a virtuális együttlétnek, ami még mindig nem baj, mert ők ilyenek.

Meglátom én is pár év múlva, mikor a kislányomnak már nem lesz mindegy, mit adok rá reggel. Mellékszál.

A moly tehát egyre cukibb lett a kommentekben, értékelésekben, díjakban, mindenben.

A baj az, hogy egy programozó nem tud egész nap kommenteket olvasni, szükséges (rossz) tehát az aktív, hűséges felhasználók bevonása a melóba moderátorként (itt szerkesztőnek hívják, mindegy). És általában itt válik el a szar a májtól. A bennem lapuló, és a vállalati három órás meetingeken sikoltozva baltáért könyörgő tizenéves anarchista még mindig vallja, hogy aki akarja a hatalmat, az alkalmatlan annak gyakorlására. (valami híresembermondás, kommentben kérném, hogy kié, nem találtam hirtelen)

Nincs ez másképp a közösségi oldalakon sem, sőt, - közhelyezzünk még egy kicsit -, mivel az internetről beszélünk, még inkább jellemző az, hogy frusztrált emberek egy minimális hatalmat kapva (törlés gomb) megőrülnek. A cukiság bakancsot öltött (rózsaszínt), karszalagot vett fel (helókittist), és taposni kezdett mindent, ami nem cuki. Nem elég cuki értékelések visszasorolásával, nem megfelően cuki karcok törlésével, nem eléggé cuki felhasználók moderálásával és/vagy törlésével. Ami egyszerre vicces (ha leszarod), és szomorú (ha fontos volt neked a moly, vagy legyünk fennköltek, a szabad véleménynyilvánítás).

A pökhendien fasisztoid, de legalább következetlen moderáció most ért el oda, hogy ha rosszat mondasz a molyról (molyon kívül, saját blogodon akár), törölnek. Sebaj, minél többen távoznak, annál több virtuális cica jut majd bent egy főre.

Bence! Ez nem jó üzleti modell!

Van remény

2013.07.09. 12:17 | picidzé | Szólj hozzá!

Akartam venni ekönyvet a Syllabuxnál (Trenka Csaba Gábor nagyon klassz, higyjétek el), de nem tudtam fizetni, nem gyött a sztrím, a péhápének meg tiltott volt a saját szerveren valami könyvtár, ilyesmi. Írtam a kiadónak, hátha tudok könyvet venni, meg aztán a cserkész ahol tud, segít. 

Pár nappal később válaszolt személyesen az igazgató, hogy szerintük működik itt minden, de mir eigazán felhúzhattam volna magam, már a gépház is írt, hogy bocs és javították és lehet nekik pénzt adni. Adtam is. 

Nem volt túl ütős sztori, viszont kellemes, meleg érzés, hogy néha úgy működnek a dolgok, ahogy kéne. (Miután valaki debugolt egy kicsit, de hát ez ilyen.)

Ingókövek, vendégszereplés

2013.06.24. 23:20 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: fantasy vendégszereplés ad astra Lőrinczy Judit

Az meglepően jó Ingókövekről írtam a könyvesnek, itt olvashatjátok

Drukkolok Lőrinczy Juditnak, hogy legyen sikeres. 

Konzumerizmus

2013.05.29. 10:19 | picidzé | 1 komment

Címkék: amazon oook

Tegnap éjjel a Kindlit nyomogatva eszembe jutott, hogy nekem mostan munka miatt el kell olvasnom aizét, és a paplan alatt 27 fok volt, paplanon kívül úgy 17, és halál komolyan fontolgattam, hogy ahelyett, hogy kikelek az ágyból, lemegyek a lépcsőn és leveszem a polcról, inkább megveszem gyorsan az amazonon 6 dollárért, aztán végül úrrá lettem magamon, de ez azért elég aggasztó. 

Van ám

2013.05.28. 11:40 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: oook gyerekkönyv

a kislányomnak menő, dedikált Boribon-könyve, Marék Veronikát egyébként anyám már nagyon utálta mire a húgom is megtanult olvasni, ez ilyen generációs izé lehet, mert mondjuk én még csak sejtem, mi lesz velem pár év múlva, de Boribonra már most kedvem lenne rágyújtani a piros autóját amiért folyton felborul a kanyarban, pedig elsősorban a feleség szop vele. 

Angyali üdvözlet

2013.05.14. 10:39 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: zombi vendégszereplés alden bell

Leírtam az SFMagnak, melyik volt a legjobb könyv, amit 2012-ben olvastam. 

Erre találjátok, fogyasszátok szeretettel. 

Rakenroll, csak úgy

2013.05.03. 08:00 | Lotterfeld Boholy | Szólj hozzá!

Címkék: oook

Később az is lejött egy lapban, hogy a Feró milyen gazdag és hogy még kocsija is van. A Fekete Bárány koncerten kint volt a Havas Henrik a rádiótól. Éppen mentünk a bokorba pisilni. Meg is írta az Új Tükörben, hogy a Beatrice roadjai a bokorba járnak. Azt már nem tette hozzá a teljesség kedvéért, hogy hová jártak volna? Mert vécé az bizony nem volt sehol. De ez  olyan jól hangzott. A Havas közben érdeklődött a tömegben a Rice felől. Az bökte a csőrét, hogy a Ferónak volt egy Ladája. Hogy milyen gazdag ember, miközben hülyíti a kis csöves gyerekeket. Erre akart kilyukadni...Az ócska Zsigulit persze nem látta közelről. Tiszta rozsda, majdnem szétesett. És különben is. Villamossal nem lehetett koncerteket szervezni. Nagyon gazdag volt a Feró. Kapott például az óvodából egy felszólítást, hogyrendezze a két hónapos tartozását, mert kirakják a gyereket...Szemét írás volt, azt állította, hogy a Rice támadja a társadalmat. Pedig csak arról volt szó, hogy a Feró megírta, ami van. És ez miért lenne támadás? Csak a tények.

                                            Ómolnár Miklós: A rock napszámosai

Könyvfeszt, első felvonás

2013.05.02. 13:53 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: scifi vendégszereplés könyvfeszt

Voltam Könyvfeszten, sok érdekes dolog történt, meghallgattam a Poszthumánok és kvantumtolvajok beszélgetést, erről a beszámolót itt olvashatjátok (KönyvesBlog). 

Gabival és Ádámmal a fűben ücsörögve felvettünk egy helyszíni Hármas Könyvelést, nagyon élveztem, hallgassátok szeretettel erre

Voltam Ignaczy Karpowicz könyvbemutatóján is, a beszámolón még ööö dolgozom, de már nem sok, komolyan. 

Nyomasztó és gyémántkemény

2013.04.05. 11:51 | picidzé | 2 komment

Címkék: scifi ad astra greg egan

A Diaszpóra Greg Egantől nem regény. Vagy nem olyan, amire eddig azt mondtam, hogy regény. Mérnöki végzettséggel és erős természettudományos ismeretekkel is az asztalba kapaszkodva olvastam az ausztrál matematikus / esőember könyvét, és mire az első 100 oldalon túljutottam, leégett az arcom a súrlódástól.  Transzhumanizmus, a digitális én kognitív fejlődése, egy kis nemeuklidészi geometria, evolúciós elmélet, csillagászat és kvantumelmélet, féreglyukak, digitális városok, meg a jó ég emlékszik még mi minden.

A cselekmény...nem is tudom, van-e valójában. Inkább csak történnek a dolgok a világban, és főszereplőnk, a digitális árva Yatima ezek hatására formálódik egyre. Fejlődéstörténetnek sem mondanám a Diaszpórát, mert Yatima belső világáról sem tudunk meg túl sokat. A külsőről annál többet, de abban sincs köszönet.

Egan világa baromi zavaró. Több oldalon elemez egy geometriai problémát, egy bolygó teljes lakosságának pusztulására viszont csak pár sort szán. Mintha közönyös lenne az emberek irányt – ugyanakkor a transzhumán erkölcs, etika és társadalom hangsúlyosan liberális humanista: mindent szabad, kivéve ártani másoknak, illetve másokra erőltetni az akaratodat. A polgárok szeretnek és ragaszkodnak is, de a kutatás lendületében gondolkodás nélkül hagyják szeretteiket egy több millió éves szakadék másik oldalán. Exodus helyett Introdust élt át az emberiség: digitális poliszokba vonultak, városaikat mégis a fizikai világ iránti attidűd különbözteti meg leginkább egymástól. Befelé fordulnak, a Világegyetem felfedezésére viszont mégis útra kelnek, saját klónjaikat szétszórva valósítva meg a csillagokon és világegyetemeken átívelő Diaszpórát.

A Diaszpóra nem regény, amennyiben egy tudományfilozófiai és ismeretterjesztő könyv szerelemgyermeke sem az. Nem hard scifi, vagy ha igen, gyémántot lehet vele törni. Munkát igénylő, de jó olvasmány volt, viszont az évmilliárdokat és univerzumokat felölelő történet végén már nem érdekelt a szereplők sorsa, nem akartam megtudni semmi többet a fizikáról, nem akartam belegondolni, milyen kicsi krumpli vagyok, csak leülni a sarokba, átölelni a térdemet, nézni magamba, nem kifelé, a végtelen, közönyös és kegyetlen világba.

!mazsom005.png

Vélemény vs.kritika

2013.01.27. 22:55 | picidzé | 4 komment

2010-ben az SF Meetupon Kelt kérésére posztmodern (értsd: csapongó és átgondolatlan) előadást tartottam az "Én vagyok az olvasó, az én véleményem is számít, kedves író" témakörben, ahol régi vesszőparipáimat meglovagolva hánytam a falra a borsót. Azóta lett Hármas Könyvelés, itt a 78. és 79. adásban Gabi ismét a kritika és vélemény közötti különbségen rugózott, én pedig megpróbálom - főleg a magam számára - összeszedni a gondolataimat. 

A web – és főleg az általam rühellt fogalom, a web2 – megjelenésével a tartalomgenerálás és –fogyasztás közelebb került egymáshoz. Az írók sokkal több és sokkal autentikusabb visszajelzést kapnak. Persze azzal, hogy ma már mindenki internetezhet, blogolhat és véleményt nyilváníthat, a webet riasztó mértékben önti el a szemét. Vonatkozik ez mindenre a cicusblogoktól kezdve az olvasónaplókig mindenre, így tengernyi krtikikának aposztrofált hulladék kerül ki a webre nap mint nap. Ugyanakkor születik értékes tartalom is, csak kevésbé látszik, ezért tud még mindig fentmaradni a "nyomtatott sajtó, azigen" tévképzet (melyet azt hiszem főleg a nyomtatott sajtó munkatársai terjesztenek). Gyönyörű példa erre Boldog Zoltán cikke az Irodalmi Jelen honlapján (haha), ilyen és hasonló mondatokkal: 

Csak találgathatunk, hogy miért vonult ki az otthont jelentő digitális garázsból a nyomtatott kultúrát jelentő szalonba a már blogként is erőteljes kezdeményezés.

Ez persze mellékszál. Ami a kritikát illeti: természetesen mint mindennek, aminek köze van az íráshoz, a kritikának is számtalan irányzata, ellenirányzata, vonulata, satöbbije van, lehetne külön elemezni a pszichoanalitikus kritikát, a feminista kritikát, formalista, dekonstrukciós kritikát, de ezektől eléggé leesik a libidóm, két okból.

A kevésbé tudományos, nekem viszont fontosabb szempont, hogy sajnálom rá a kalóriát, erősen hiszek ugyanis abban, hogy pár igazán nagy műtől eltekintve a kritika önmagában hozzáadott értéket nem hoz létre, egy kritikától nem lesz gazdagabb a világ, vagy az irodalomtörténet. Ha mégis, akkor az nem pusztán kritika, gondoljunk most talán Szerb Antal Irodalomtörténetére, hogy világosabb legyen, mire gondolok. A kritikát kritizálni, és / vagy elemezni pedig már valaminek a második deriváltja, ami olyan, mint hírgyűjtő szájtokat gyűjtő szájtokat összegyűjteni. Lehet, csak szerintem értelmetlen és hidegen hagy. 

A másik, ok az objektív-szubjektív vonal mentén szokásos hisztivel magyarázható. Nem tartom magam kritikusnak (mint főnév), de ha komolykodó akarok lenni, akkor kijelenthetem, hogy régen a blogomon olvasói válasz (reader-response) irányzathoz tartozó kritikákat tettem közzé.

Ezen belül is az individualista típusba tartozót, mert miért pont ennek ne lenne több ágazata, ott van például az uniformista, mert persze a németeknek nem lehet megmagyarázni, hogy nekik egyéniségük van, elkezdenek azon rugózni, hogy jó-jó, olvasói válasz, de akkor az legyen egy elképzelt, ideális olvasó, de akkor már megint a pozitivista elmebetegeknél vagyunk, hát ne ragaszkodjunk már a tudományos, racionális megközelítéshez egy művészeti alkotás kapcsán, nem ezért végeztem el a műszaki egyetemet, de ez már tényleg nem ide tartozik

A reader response lényege pedig, ahogy a neve is mutatja, hogy az olvasóra (a kritikusra) gyakorolt hatása mentén mutatja be az adott művet. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne elhelyezni egy könyvet a kulturális kontextusban, hogy ne lehetne elemezni, vájkálni, hogy miért tett ránk olyan hatást, amilyet, de a lényeg akkor is ugyanaz: valamilyen hatással van rám egy könyv, és ezt megpróbálom átadni. A műfaj szükségszerűen szubjektív. Nem hiszek az objektív kritikában. Persze a szélsőségek nem feltétlenül jók, az adott műfaj / író / borítószín iránt érzett rokon-, vagy ellenszenvemet célszerű kordában tartani és magára a műre koncentrálni, tiszta sor, de ez csak egy alap. Nem hiszek a kanti idealizmusban, éljen a nyelvhez tapadt dogmatizmus, éljen Derrida és a dekonstrukció, csak aztán óvatosan azzal az elemző-szikével, mert elalszanak az olvasók. 

Az olvasói válasz kritikában hiszek, ami definíciószinten magában hordozza a szubjektivitást. A poszt-strukturalizmusban hiszek, sőt, a gonzóban hiszek, máig összerándulok, ha eszembe jut a "Mit akart mondani a költő?" tehetségtelen iskolaköpeny-szagú agyrohasztó kérdése, és előre sajnálom a kislányomat, amiért kénytelen lesz ő is ezt hallgatni. Nem hiszek a szöveg abszolút jelentésében, egy vers, vagy egy regény mindenki számára mást fog jelenteni, és itt a jövő héten élő picidzét is egy teljesen más valakiként kell kezelni. 

Lehet komolykodni, objektív irodalmi koordinátarendszert létrehozni, beszélni a cselekményhúrok körül örvénylő önálló mellékszálak aldimenziói által felszínre vetített lételméleti mélységekről, számomra hiteltelen az egész. A művészet arra való, hogy befogadd, sírjál, röhögj, vagy basszad a falhoz, mert szar (ez egy tökéletes olvasói válasz kritika), arra való, hogy befogadd és élvezd, nem arra, hogy a megkövült tehetségtelenségeden értéknek álcázott kődarabokat reszelgess és ezzel ütlegeld. 

És mi a legszebb? Hogy minden, amit itt leírtam, csak egy vélemény. Teljesen fölösleges vitatkozni vele.

Egyetek kevesebb szénhidrátot, olvassatok sokat és élvezzétek!

Szegény Zsuzsinak baja fog esni

2013.01.03. 08:13 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: oook

Hallgatom a Kossuth Rádiót, az önvédelemről van szó. Szaszkó Olivért hívták meg, ő régen Krav Maga instruktor  volt, de gondolom sokallotta a licencdíjat, most egy Tactical Close Quarter Combat nevű rendszert oktat, ha tippelnem kéne, ez ugyanaz pepitában. Mióta kislányom van, nem járok, bunyózni, meg higgadtabb is lettem, így hát rég elvesztettem a fonalat.  De ez most mellékszál. Amennyire engedi a bonyolult téma és a szűk idő, jókat mond, aztán jön (asszem) Zsuzsi, az esettanulmány, amin alaposan felbaszom az agyam.

Zsuzsi háromszor került veszélyes helyzetbe.

1: Hátulról megtámadták, lefogták, de sikerült elfutnia. Hát igen, kifigyelték, nem tűnt veszélyesnek - van ilyen.

2: Egy szórakozóhelyen szóváltásba keveredett egy férfival. A részletek érdektelenek, “blablabla, be akart menni a pultba, de én nem hagytam.“

Tehát visszaszóltál egy részeg, agresszív állatnak, gratulálok, okos vagy. Aztán hozzávágtak egy széket, és plusz még ketten támadtak rá és a barátjára. “Ekkor már bántam, hogy nem tanulok önvédelmet.”

Mert akkor elkezdtél volna izmozni te ostoba állat, és szerencsés esetben csak úgy összevernek, hogy nem ismer föl a rokonság, rosszabb esetben össze is szurkálnak. Megint csak gratulálok. Ekkor már elment önvédelmi edzésre. De nem lett okosabb.

3: egy zavart nő odament valami megállóban Zsuzsihoz, szidalmazni kezdte, majd bokán rúgta. “de már megtanultam elviselni az ilyenfajta fájdalmat.”

Tehát jön egy bolond, de nem megy odébb. Szidalmazza, nem megy odébb, nem kér segítséget. Tettlegességre kerül a sor, de hagyja, hogy az agresszív támadó tegye meg a kezdőlépést. Olyan közel engedte magához, hogy bokán tudják rúgni. Tehát ugyanazzal az erővel torkon is üthették, vagy szíven is szúrhatták volna. De ő bátor volt, mert megtanulta tűrni a fájdalmat. Harmadszor is gratulálok.

Járhatsz te bármennyit önvédelmi órákra, ütheted a zsákot, meg elérheted a Narancssárga Bakzómacska szintet, ha túl hülye vagy, bajod esik.

Fizikai önvédelemre sor kerülhet, ha

  • nem ügyelsz eléggé arra, hogy elijeszd a támadót - ide tartozik az is, hogy bezárod a kocsidat, vagy magabiztosan mozogsz
  • rosszak a szokásaid, veszélyes helyekre jársz, nem figyelsz a környezetedre
  • ha észleled, hogy valami nincs rendben és nem mozogsz biztonságosabb helyre (árnyéktánc)
  • nem kommunikálsz asszertívan, nem képviseled az érdekeidet, hanem passzívitással (főleg bűnözőknél), vagy agresszivitással (szociális erőszak, kötekedés) rontod tovább a helyzetet.

Ha mindent elrontasz, és fizikai önvédelemre kerül sor, akkor pedig először kell ütni, rúgni, szúrni, fújni, aztán körbenézni és a szomszéd kerületig futni.

Nyilván mindenre van kivétel. Egy zavartan viselkedő emberrel nem lehet feltétlenül értelmesen beszélni, ésatöbbi. De ha neked az az önvédelem, hogy elviseled, hogy megrúgnak, az olyan sok szinten rossz, hogy belefáradok, míg végiggondolom.

De hát a genetikai állományt is szűrni kell valahogy.

...ha ott bólogatsz a tűznél...

2013.01.02. 01:00 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: zene vers

William Butler Yeats - Ha megöregszel


Ha megöregszel s szürke néneként
Ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
Lapozd, idézve ifju-szép szemed
Mélységes árnya közt a puha fényt,

S hogy szépséged s hulló mosolyodat
Hányan szerették, hány hű s ál-barát,
De változékony arcod bánatát
S zarándok-lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,
Szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
Elillant, elszállt túl a hegyeken,
S csillagfüzér közt bujt meg szép feje.

/Kardos László fordítása/

Gyönyörű zenét találtok itt, a spanyol Nodding by the Fire akusztikus dalait. Töltsétek le (ingyen), hallgassátok. Ízelítő:

Már a drog sem...

2012.09.17. 23:11 | picidzé | 1 komment

Címkék: oook dörmögés

Olvastam drogkönyveket is idén, Kubiszyn Viktor és Szabó Győző könyvei majdnem egyszerre jelentek meg, nagyjából mindent leírt helyettem a HVG újságírója, nem ismétlem el a szavait, olvassátok el a cikket, érdemes.

Nemigen jut el a külvilág a tudatomig, ha épp kódot kalapálok, az imént is épp csak felpillantottam, mikor az M1-en beharangozták, hogy jön valamelyik beszélgetős műsorban Szabó Győző, és még akkor sem kezdtem el sikoltva okádni, mikor bejátszották, ahogy a mostmúlikpontosant gitározza valakivel, talán a lányával. 

Zen mester vagyok. A Zuboly megszűnt, nem tudjátok?

A lapos Föld mítosza

2012.08.24. 20:42 | picidzé | 119 komment

Címkék: tudomány dörmögés tótfalusi istván ook

Tótfalusi Istvántól olvastam a héten a Sertések a Bakonybant. Olyan volt, mint amilyenre számítottam. Érdekes, szinte - de csak szinte - emészthetetlen mennyiségű tudáshalmaz a nagy nyelvcsaládok és ezen belül az egyes nyelvek (és a nyelveket beszélő népek), eredetéről, történelméről, fejlődéséről. Ügyesen egyensúlyoz viszont az adatok és az érdekességek között, lenyűgöző az adatmennyiség, mégsem válik nyomasztóvá. Gyenge pontja mondjuk, hogy egy regény kereteibe próbálja beleerőszakolni ezt a rengeteg tudást, melyregényben viszont a sztori vállalhatatlan, karakterek szinte nincsenek, a párbeszédek csikorognak.

De ez nem baj igazából, nem ezért szeretjük Tótfalusit, túl kell ezen lendülni, mint A rózsa neve első nyolcvan oldalán.

Volt a könyvben viszont egy rövid párbeszéd, melynek kapcsán felhorgadt bennem a megmondóember. Az ókori görögökről beszélgetve a szereplők felelevenítik, ahogy Eratosztenész Krisztus előtt 200 körül elképesztő pontosan megbecsülte Földünk kerületét, majd valaki sopánkodik egy sort, hogy jaj a sötét középkor és vagy ezer évig azt hitték az emberek, hogy lapos a Föld, míg aztán Kopernikusz rendet nem teremtett. Arra most ki sem térnék, hogy Kopernikusz hogy kerül egyáltalán ide, a lényeg a lapos Földön van. Egész pontosan a Lapos Föld Legendáján. Valószínűleg még mindig ezt a baromságot tanulja az általános iskolások nagy hányada (ti. hogy a Sötét Középkorban mindenki azt gondolta, hogy a Föld lapos), én is ezt tanultam, meg a kétszikűeket és hogy mennyi nikkel legelészik Ausztrália vad pampáin, de nem figyeltem mindig, bevallom.

Nos, röviden: ez egyáltalán nem igaz, nem hitték a középkorban, hogy a Föld lapos. Persze most általában a művelt és / vagy tengerjáró emberekről beszélünk, hiszen könnyen elképzelhető, hogy Európa közepén rengeteg olyan Jean, Hans, vagy Vadim élt, akik - ha egyáltalán eszükbe jutott a disznótápon kívül másra gondolni - azt gondolták, hogy a Föld mittomén tányér, íróasztal, vagy teknősbéka alakú. Ez mellékszál, a lényeg: a görögök tudása nem veszett el, nem volt olyan periódus a történelmben, mikor a tudományos közösség hitt volna a lapos föld elméletében. Sőt, a sokat átkozott egyház vitte át, másolta, őrizte az ókor tudósainak munkáit.

Kivételek természetesen mindig akadtak, ott van például Lactantius, aki az egyház védelmében vadul támadta a hellén filozófia következtetéseit - és akinek halála után  az egyházatyák eretnekségnek nyilvánították nézeteit. Őt a reneszánsz korában fedezték fel újra - de elsősorban kiváló nyelvezete, stílusa miatt (a keresztény Ciceróként emlegették), az már csak kapóra jött egyes tudósoknak, hogy hitt a lapos Földben.

Másik példa, akit később szerettek előrángatni, mint “a hivatalos keresztény álláspont képviselőjét”, a 6. zadban élt Cosmas Indicopleustes, a Keresztény Topográfia szerzője, aki - bár sokat utazott - élete végéig hirdette, hogy a Föld lapos. Ő nem csak hogy nem volt befolyásos ember Bizáncban, de gyakorlatilag kortársainak száz százaléka helyezkedett szembe vele ebben a kérdésben - valamiért mégis folyton előkerül szegény.

Hogyan lett ennyire népszerű a Lapos Föld Mítosza? A badarság Washington Irving Kolumbusz Kristóf életét bemutató, a valóságot csak helyenként érintő művével terjedt el igazán széles körben. Irving, az egyébként kiváló és termékeny amerikai író (ő írta az Álmosvölgy legendáját, ő nevezte el Gothamnek New Yorkot, hogy csak a geek-szempontból fontos dolgokat említsük) népszerűsítette a magányos, okos hős harcát, majd győzelmét a rózsafüzér-morzsolgató, babonás, visszamaradott kortársak fölött.

Ezt semmilyen forrás nem támasztja alá. A kortársak tökéletesen tisztában voltak a Föld gömbölyű voltával, Kolumbusznak „csak” azt kellett bizonygatnia (például a Salamancai Egyetemen tartott meghallgatáson), hogy a Föld kerülete elég kicsi ahhoz, hogy az európai tengerjáró hajók elérjenek Japánba. A Föld formája – na az szóba sem került.

Miért lett ilyen népszerű a Lapos Föld Legendája? A választ szerintem a korszellemben találjuk: a 19. század elején járunk, a tudomány egyre több ponton helyezkedik szembe az egyházzal. Az egyházi személyek és a tudósok is emberek, a vitapartner hülyének való beállítása pedig olyan ősi, mint maga a retorika.

Jeffrey Burton Russell amerikai történész az 1492-es utazás 500. évfordulójára írott Inventing the Flat Earth című könyvében azt írja, a Lapos Föld elmélete abban az időben látszik nagyon elterjedni, mikor az evolúció kapcsán csaptak igen magasra az indulatok a tudományos – és vallásos – életben. A LF egy eszköz volt a sok között arra, hogy a vallásos múltat teljes egészében hiteltelenné tegyék a modern tudománnyal szemben. A professzor szövegvizsgálatai szerint 1870 körüli könyvek még a helyes adatokat tartalmazzák, 1880 után viszont már  Washington IrvingJohn William Draper és Andrew Dickson White (e két utóbbi igen harcos egyházellenes szerző) ténykedésének köszönhetően már mindenhol felbukkan a Lapos Föld Mítosza.

Például az én általános iskolámban is. Át kéne nézni azokat a tankönyveket, csak mondom.

 

Üzenet Marcinak

2012.08.07. 22:50 | picidzé | 1 komment

Kedves Gerlóczy Marci!

Részben igazad van, a közterületesek is basszák meg az anyjukat, továbbá a mobil stoptáblát kitevő, majd bírságoló rendőrök is. Azt viszont látnod kell, hogy bizony vannak olyan emberek, nem is kevesen, akik városban laknak és ott is dolgoznak, és nem azért kelnek korán, mert begyepesedett, visszamaradt, provinciális sudribunkók, hanem mert dolgozniuk kell. Tudom, ez fura dolog, mert - ahogy olvasom - elmentél ugyan csemegepultosnak anyagot gyűjteni, de a korán kelést, vagy a heti öt nap munkát azért már nem vállaltad be hozzá.

Ezért engedd meg, hogy elmeséljem, hogy a munka elég fárasztó dolog, és bizony ha élőzene van a házban az étteremben heti hatszor és a rendőrök nem jönnek ki éjjel egykor, mert épp kamubírságokat szednek be, vagy kenőpénzt kell valahol átvenni, vagy épp biztonsági őrködnek valami diszkóban, vagy mittomén mit csinálnak ők éjjel, na hát akkor harminc év alatt is előjön az ember tudatalattijának mélyéről az igazi, hatvanas években szocializálódott, felháborodottan feljelentgető tahó nyugdíjas.

Én egyébként megtehettem, hogy elköltözöm, de sokan nem, csak azt akartam, hogy mindkét nézőpontot megértsd kicsit, mert ha egyszer tényleg író leszel, az empátiára és az összetett látásmódra még szükséged lehet. 

Ölel

Dani

A Rukkola

2012.07.31. 00:03 | picidzé | 4 komment

Címkék: rukkola

Egy ideje elindult már a rukkola, írtak róla itt-is, ott is, én csak egy mondatban: karmikus könyvcserebere, ingyen adok nekem már nem kellő könyveket, ingyen kapok másoktól nekem kellő könyveket. Nem korlátlanul persze, csak leech nincs. Kicsit vegyes, de azért pozitív eddig a képem az oldalról. 

A felajánlott könyvek között persze eszméletlen sok a szemét, mivel nem csak az átadásért, hanem már a felajánlásért is jár pont. Ilyenkor persze a özönlik a sok Hahota, Júlia, Hogyan kössünk-horgoljunk 6.(nem vicc), használt tankönyvek, és a többi szar, a keresett könyvek között pedig ott a rengeteg premierkönyv, de hát ez már csak ilyen. Talán értelmes lenne bevezetni egy fel- és leszavazást is, és ha egy könyvet mittomén 20an leszavaznak, akkor a fos és nem jár érte pont mégse. Minimálisan még így is lehet hackelni a rendszert, de ezt nyilván nem írom le, ha valaki olcsójános paraszt, legalább gondolkodjon kicsit. 

Azért jó dolgokat is lehet találni, én eddig Szabó Magdát, Penrose-t (a matematikus / fizikus arc), Doctorowot és Orwellt kaptam már kézhez, és úton van még egy Philip Roth is. Nem álltam le számolgatni a forintokat, könnyen lehet, hogy akár enyhe bukóban is vagyok, ha a postaköltséget is számítom, de a rendszer jó, és sokkal örömet ad az, hogy látom mások örömét, mint az, hogy esetleg 200 forinttal jobban jöttem ki pár csere végén. Van enyhe negatív tapasztalatom is (2 kötetes könyvet 1 kötetesnek hitte a küldő, az ártatlanság vélelmét fenntartom, ti. nem engem nézett hülyének, hanem tényleg ő az), de az összkép mégis pozitív.

Rengeteg finomítanivaló van még a szoftveren, jönnek azért a panaszok a fácsén, de legalább transzparens(nek tűnik) ez a rész is, megpróbálnak a készítők segíteni, ha tudnak. És mintha a retek lassú szerver is gyorsabb lenne már, vagy rájöttek, hogy nem úgy kell programozni, ahogy én, és megszüntettek pár bottlenecket. 

Lényeg a lényeg: nekem tetszik, nekem működik. Nem feltétlenül mindenki kedvére való, hogy postára rohangáljon, lehet, hogy valakire remegő hányinger jön a gondolatra, hogy egy antikváriumban akár 150 forintot is kaphatott volna a Júliájáért, én mindenesetre hiszek a közösségben, hiszek az önszerveződésben és hiszek az örömszerzésben. Aztán meglátjuk, mennyire működik ez a Lajtától keletre.

Hó-rukk!

Lett belőle rántotta

2012.07.26. 21:31 | picidzé | 2 komment

Már többször említettem, hogy Parti Nagy Lajost zseninek tartom, ezért volt kényelmetlen, sőt, kifejezetten rossz érzés számomra a Fülkefor és vidéke olvasása. A magyar nyelv géniusza, ahogy a napi politikában (ráadásul ebben) tapicskol, az valahogy nincs a helyén. Mintha Gordon Ramsay hirtelen a földről összesöpört szemétből gyúrna kis pogácsákat, majd ezeket megsütve friss fossal tálalná mosolyogva. Ahogy Ramsay csinálná a fosos szemétpogácsát, nem csinálná fele annyira jól sem senki a világon, valahogy mégsem lenne rá étvágyam.

Hát ilyen érzés volt nekem, hogy Parti Nagy Lajos smittpál-kaliberű senkiháziakkal foglalkozik. Semmitöbbetnemtudokrólaelmondani. 

A halhatatlanság egy formája

2012.07.13. 11:47 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: scifi oook robert heinlein

"Nem a műveim által szeretnék halhatatlan lenni. Úgy akarok halhatatlanná válni, hogy nem halok meg." - mondta Woody Allen, és én teljesen megértem az álláspontját, viszont sajnos meg fogunk halni, porrá leszünk, semmi sem marad utánunk, és a többi.

Épp a Stranger in a Strange Landet olvasom Robert Heinleintől. Sokszor használja a "grok" igét, amit nem ismertem. Kindle segít, ráállítotam a kurzort, ilyenkor megjelenik az Oxford Dictionary vonatkozó szócikkének eleje egy kis ablakban, olvasom aszongya: understand (something) intuitively or by empathy. Értem.

Pár nap után látom a tor.com-on, hogy Heinlein 105 éves lenne, "I grok Bob" a cikk címe. Itt már kicsit gyanúsabb lett a dolog, fellapoztam a megfelelő cikket. Így hangzik:

verb (groks, grokking, grokked)

[with object] US informal

  • understand (something) intuitively or by empathy: corporate leaders seemed to grok this concept fairly quickly

  • [no object] establish a rapport: nestling earth couple would like to find water brothers to grok with in peace

Origin:

1960s: a word coined by Robert Heinlein (1907–88), American author in Stranger in a Strange Land.

Ha nem lett volna elég a harmincegynéhány regény és ki tudja mennyi novella, bekerült a lexikonba is. Halhatatlan. I grok Bob.

Szomorú szerda

2012.06.06. 18:10 | picidzé | 1 komment

Címkék: gyász ray bradbury