1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Baj van a részeg tengerésszel. Meg az íróval.

2007.03.30. 19:16 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: útleírás poe



Edgar Allan Poe - Arthur Gordon Pym a tengerész

Már úgyis untam, hogy folyton lelkesedem minden könyvért, sehol valami igazi index-stílusban írt tenyérbemászóan önelégült fikázás. Na majd most.

Szóval Poe tengerésztörténetet is írt ezek szerint – gondoltam magamban -, Jack Londont imádom, hát elolvasom ezt is. Áldokumentum, álútleírás, mi is ez.

Arthur Gordon Pym útra kel titokban, Ágoston barátja csempészi fel apja hajójára. (’57-es kiadás a könyv, ezeknek egyrészt valamiért mindig jó illatuk van, másrészt meg annyira cuki, hogy akkoriban még valamelyik nevet lefordították, valamelyiket nem.)

Lázadás, vihar, van itt minden. De Poe aaannyira nem tud semmit a való világról, hogy az valami eszméletlen. Tíz napig víz nélkül alszik. Megmenti a kutya a lázadókkal való harcban. Na meg a cápák. Ezt muszáj begépelnem. Tehát. Ágoston végre felforul, majd...:

„...belevetettük hulláját a tengerbe. A felkelő hold fényében jól láttuk, hogy a cápák azonnal széjjeltépték. Fogaiknak szörnyű csattogása a velőnkig hatott és az iszonyatos hang hallatára ijedten kuporodtunk össze a fedélzeten.”

A cápák fogainak csattogása, az. Hogy egy klasszikust idézzek: faszomat beleverem, azt!

Aztán áthaladnak a déli sarkkörön, meleg lesz (!), találnak bennszülötteket is, akik ördögien ravasz módon etetik-itatják tudom én meddig a tengerészeket és csak azután mészárolják le a őket. Méé? Mééééé? De tényleg. Aztán a titokzatosság a könyv végén az egyiptomi meg arab nyelvű kőfaragással, az abszolút koncepció nélküli misztikus vonal...nem csak szar, de unalmas is.

Ha az előző könyvre gondolunk, Pratchett azért (is) nagyon jó, mert a logikátlan dolgokat vidáman, felelőtlenül dobálja, meg sem próbál úgy tenni, mintha a Korongvilágnak köze lenne a valósághoz, még akkor sem, ha komoly dolgokról mesél (Istenek, hit, halál, filmek). De ez...olyan, mintha ÉN megírnám a „Kalandjaim a raftinggal” c. könyvet.

Kedves gyerekek! Vegyétek meg Jack London összest, míg szépen beszélek!


A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr7052734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.