1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Az íróasztal szükségességéről a végjátékban

2007.04.10. 09:23 | picidzé | 4 komment

Címkék: scifi cyberpunk m m smith hiányzó íróasztal



Michael Marshall Smith - One of us

Magyarország legdinamikusabban fejlődő hungaroszerb családjának alfahímjétől megkaptam Michael Marshall Smith harmadik könyvét, melyből sok következtetést levontam, kezdve azzal, hogy a bácsi olvasta a Johnny Mnemonicot, de ne szaladjak a dolgok elébe.

Rövid összefoglaló: a One of us is cyberpunk, ennek is baromi jó stílusa van és ebben is furák a háztartási eszközök.

Szóval. A főhős, Hap Thompson (így húsvét után stílszerűen hep hep hep) egy kisstílű kis bűnöző, aki páratlan állásajánlatot kap: mások helyett álmodik (nyilván a rossz álmokat továbbítják felé, amúgy meg már megint az álmok, nem szívesen lennék Smith pszichiátere), jó pénzért nyilván. Majd jön a BIZNISZ: mások emlékeinek ideiglenes tárolása. Hogy miért ideiglenes? Valami homályos eszmefuttatás már az álomgépnél is elhangzik az álommegmaradás / emlékmegmaradás törvényéről, a lényeg, hogy nem lehet csak úgy szétlocsolni ezeket a dolgokat, mert akkor nagy baj lesz, na. Talán a „kauzalitás” szó is elhangzik, amit ugye a Téridő Könyvtárosai felettébb tisztelnek, de ebben nem vagyok egészen biztos.

Szóval Hap beleegyezik a BIZNISZbe átvesz egy emléket, melyben gyilkosság történik, a megbízó pedig lelécel, ami nagyon nagy baj, mert egyrészt a memóriatranszfer illegális, másrészt ha kihallgatják a gyilkosság ügyében hazugságvizsgálóval, az nagy gáz, hiszen ott a fejében az emlék, hogy megölt valakit.

Kezdődik tehát a hajsza, és Hap természetesen egyre mélyebb szarba kerül, árulás, ármány, kikivelvan, ráadásul folyton feltűnnek szürke öltönyös egyenvalakik is akik hajlamosak ismétlőshotgunnal rommá lőni bármilyen helységet. A vége meg tényleg olyan a regénynek, mint egy Monty Python jelenet, amit – szokás szerint – nem tudtak sehogy lezárni, így ufós, angyalos, rendőrös kavalkádba fullad az egész, amit csak az menthetne meg, ha feltűnne John Cleese egy íróasztal mögött ülve, és közölné, hogy:

- And now for something completely different.

A cselekményről talán ennyit.

Milyen is a One of us?

Szórakoztató, jó stílusú, mint az Only Forward (a résznél, melyben kifejti, miért gyűlöli szíve mélyéből a masszázst és miért tartja a nők egyik legocsmányabb sunyi trükkjének, hogy bevonták a szexuális előjátékba, konkrétan könnyeztem).

Pszichoizélős, álmok, emlékek, szülők, észosztós.

A vége felé kissé ezoterikus is, amitől nekem általában ütni, ütni, ütni támad kedvem, most nem támadt, de azért zavart pöttyet.

Hogy az alapötletet a Johnny Mnemonicról lopta le Smith bá’ szemérmetlenül, azt már említettem, de üsse kavics. Mindenki lop, csak más nem ilyen feltűnően, Magyarországon pedig amúgy is hozzászoktunk már ehhez.

A háztartási eszközök személyiségét és szerepét pedig meg sem említem, mert az annyira idegesített. A csávó valami igen fura viszonyban áll a gépekkel, de eleget pszichoanalizáltam már, a masinoszexualitást már nem fogom rá. Ha egyáltalán így mondják.

Szóval vegyes. Nagyon vegyes. De azért érdemes elolvasni.

Okoskodik? Lop? Kuszál? Nem érdekel, írjon még tízet.

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr1256668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sztyopabá 2007.04.12. 13:13:41

Lopta, nem lopta, sokkal jobb a Johnny Mnemonicnál.
A vége pedig szerintem nincs összecsapva, csak kicsit betentázhatott és elragadtatta magát.

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.04.13. 09:44:49

Szerintem is jobb.

A vége meg olyan, mintha Philip K. Dick írta volna. Aki ugye - kevés kivételtől eltekintve - mindig teljesen szétcsúszott a nagyobb lélegzetű munkáninak a végére.

Sztyopabá 2007.04.13. 10:45:49

Olvastál te George/Jeffrey/Stone/Caldwell/rengetegnevemvan bácsitól könyveket? Na azoknak van olyan vége, mintha a nyomdagéptől 30 centire fejezte volna be, leadási határidő előtt 1 perccel, miközben az összes nyomdász husángokkal áll körülötte. Ő az etalon. Nála jobban senki sem tud befejezést összecsapni.

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.04.13. 10:49:57

Színigaz. Talán egyetlen kivétel a Harc az Éj Kövéért, de annak is lett 27 folytatása. Philip K. Dick viszont azért jobb példa, mert ő jó könyveket írt, Nemes István pedig nem tett ilyet.

Könyvtáros Testvér önelégülten balra el.