1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Olvassunk a templomos rendről. Csak ne ezt.

2007.05.25. 19:58 | picidzé | 2 komment

Címkék: történelem piers paul read gulliver kiadó



Piers Paul Read – A templomosok

Read nem gecizik – a templomos lovagok történetét tényleg Salamon Templomával kezdi. Egyből gyanakodni kezdtem, hogy nem egész en olyan lesz a könyv, mint vártam. Nem is lett olyan.

Összefoglalva: nem a templomosokról szól a mű, hanem a keresztes háborúkról. Ha így nézzük, viszonylag jól indul, nem ott kezdi, hogy „és akkor elindultak”. Az iszlám rövid története, térhódítása, reconquista, majd jönnek a keresztes háborúk. Ez még nem lenne baj. De.

Egyrészt.

A templomosokról viszonylag kevés szó esik (jójó, az alapítás és a koncepciós per viszonylag részletesen le van írva), inkább átfogó jellegű munka akar lenni. A templomos címmel meg gondolom többet el lehet adni, mert így megveszik azok a félhülyék is, akik zabálták a Da Vinci kódot. Ha legalább a templomos rend története köré lenne felépítve a munka, de nem. Semmi nincs arról, hogy milyen bankhálózatot alakítottak ki, ezzel kapcsolatban szó sem esik a leszámítolásról, a váltók rendszeréről amit ők találtak ki. A nagymesterek néha szóba kerülnek, de hogy végül is ki volt nagy jelentőségű és miért, arról semmi, a rend veszténél pedig meg sem említi az író az aprócska tényt, hogy Szép Fülöp 200 000 arannyal tartozott nekik. Ami azért megmagyaráz egy-két dolgot.

Másrészt.

Kurvára nem lehet egyszerre regényt, és történelmi összefoglalót, elemzést írni. Egy példa: Egyik oldalon leírja, II. Orbán pápa merre járt, mit avatott fel, hol imádkozott.

„Vajon mire gondolhatott II. Orbán pápa, amikor Szent Maiolus sírjánál imádkozott?”

Anyádra. Főleg.

Ugyanazon az oldalon a zarándokútról:

„A szárazföldi utazás feltételei a magyarok XI. század első éveiben történt megtérése után kedvezőbbé váltak...”

Ennyi odabaszva, semmi a „megtérés” politikai hátteréről (miért pont Mária országa lettünk, satöbbi), egy mondat. A keresztes háborúk szempontjából is fontos volt a Magyar Királyság, nem csak a Kossuth SS-tag gonosz ikertestvérem beszél. A fordító azért lábjegyzetben elmondja, hogy Szent István 1018-ban megnyitotta a szárazföldi útvonal magyar szakaszát. És itt jön a vér gáz rész.

Többször előfordul, hogy a fordító (Majorossy Judit, történész doktor) lábjegyzetben kiigazítja a tárgyi tévedéseket. Nem egyszer, nem kétszer. No komment, tényleg. Ez a legalja. A kedvencem:

„X. Gergely...Rómába ment, ahol 1272. március 27-én a pápai tiarával megkoronázták.”

Fordító megjegyzése:

„Jelképes értelemben, mert a tiara, azaz a hármas pápai korona először V. Kelemen pápa fejére került.”

Nem mondom, hogy én tudtam. De ha történész, miért ír le tárgyi tévedést? Mert regényt akar írni. Nem kell.

Még egy kis csemege:

„A hidegebb éghajlathoz szokott nyugatiak, akik télen nem jutottak friss gyümölcshöz és egyéb terményekhez, akik számára ez idáig még a burgonya is ismeretlen növénynek számított...”

Nem ajánlom.

Kedves gyerekek! Inkább olvassátok el blogom már állandó szereplőjének, Kőszeghy Miklósnak ajánlásával Zombori István könyvét. 


Üdvözöl titeket:

Frater Bibliothecarius

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr2187148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emmet Ray 2007.07.28. 16:43:05

esetleg Umberto Ecoval is meg lehet próbálkozni, ha regényes feldolgozásra vágyunk (A Foucault-inga)