Ray Bradbury – Az öröm masinériái

Kedves gyerekek, főleg Pici Éjdzsáj! Bradbury bácsi talán a legnagyobb mesemondó, akit valaha hátán hordott a föld. Gyakran beskatulyázzák science-fiction íróként, de ő nem az. Írt számtalan fantasztikus történetet is (lehetne külön-külön számmolni scifinek, fantasynak, horrornak, de minek), de még több olyat, mely hétköznapi emberekről szól – nem ritkán öregekről, szegényekről, számkivetettekről.

Bradbury bácsi mesél még ma is és ez jó. Nem tudom, miért ilyen népszerűek a werkfilmek, miért akarják annyian látni, hogyan csapta be a szemüket a mozi. Számomra ez kiábrándító. Nekem akkor jelent élmény a film, ha Neo tényleg felmászik a falra, nem kötélen lóg. Ha Gandalf tényleg feneketlen mélységbe zuhan, nem hanyatt dobja magát pár szivacsra. Nem érdekel, hogy ha kockánként végignézek egy filmet, hol látom belógni az operatőr seggszőrét.

Bradbury bácsi nem hegeszt díszleteket. Mesél. A Földről.

Isten tartsa meg jó szokását.