1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Körúti Kocsmák

Majd szólok, ha van valami!

Hétvégi ajánló

2007.09.28. 11:15 | picidzé | 2 komment

Címkék: történelem novella magyarország csurka istván szociológia gelléri andor endre csaplár vilmos

Szomorú, szürke hétvége elé nézünk, ilyenkor felesleges bármi nagyobb lélegzetvételű, vagy akár minimális koncentrációt igénylő műveletbe kezdeni, az ember úgyis azon kapja magát, hogy negyed órája bámulja a szürke eget, és azon morfondírozik, hogy a Csopaki Bornapokon vajon meglehetett volna-e az a barna nagymellű, ha sikerül belediktálni még egy nagyfröccsöt.

Ha mégis olvasásra adjuk a fejünket, nyilván novellákat érdemes kézbe venni, jöjjön tehát a Könyvtáros Testvér Megamiksz. Ezeket olvasgattam az utóbbi hetekben, tényleg merő véletlen csak, hogy nagyjából lefedik a huszadik századot.


Időrendi sorrendben haladva tehát első az egyik legnagyobb magyar novellistaként számon tartott Gelléri Andor Endre novelláskötete: Ezüstből gyúrt kenyér. A két háború közti Magyarország, illetve főleg Budapest elevenedik meg a lapokon. Figurái tipikusan rejtői alakok – persze nem abban az értelemben, hogy folyton hülye szóvicceket mondanak. GAE szinte kizárólag a társadalom perifériáján élő szerencsétlenekről írt: koldusok, munkanélküliek, csavargók, rakodómunkások élik hétköznapjaikat a novellákban – a ’30-as években nem a legvidámabb toposz, illik az esős napokhoz.




Második ajánlat a hétvégére: Csaplár Vilmos – A kék szem és rózsaszínű mellbimbó históriája. Aki ismer, gondolom tipikusnak tartja, hogy elolvasok egy könyvet ilyen címmel – mit is mondhatnék? Nem azért vettem meg a könyvet, mert annyira lenyűgözött a szerző „Igazságos Kádár János” című mesekönyve.  Két szempontból is nagyon izgalmas olvasmány: egyrészt a ’80-as évek elejének hangulatát nagyon jól adják át az írások – én akkoriban a tagolt beszéd elsajátításával foglalkoztam, így ennek a sajátos, kizárólag Kelet-Európára jellemző miliőnek csupán a leges-legvégét éltem át. (Ezt dicsérte dr. Zetor barátom az általam enyhén lehúzott Vladimir Páral könyvben is.) Tanulságos.

A másik dolog, ami nagyon bejött: a novellák szereplői sok esetben nem önmagukban állnak, hanem összes felmenőjük összegzéseként jelennek meg: Végigkövethetjük a vérvonal alakulását, látjuk a család sorsának (tipikusan rosszabbra) fordulását – a Gódorok, Kányák, Hajcsikok (török, tatár, tót, román kavarog e szívben) éltek, küzdöttek, meghaltak – mindezt azért, hogy az utolsó generáció szegényen, börtönviselten, reménytelenül tengődjön valahol a külvárosban. Lelkesítő.


Következzék: Csurka István – Vasárnapi menü. Most hirtelen bevallom, hogy hazudtam a bevezetőben, mert a novellák nem fedik le a teljes 20. századot, mivel ez a kötet ’89-ben jelent meg, de egyrészt Csurka már az ’50-es években publikált –így legalábbis az írókra igaz az állítás -, másrészt olyan jól hangzott, nem?

Szóval a Vasárnapi menü. Tárcák, novellák, gyűjteménye a kötet – a Csurkától megszokott éleslátással, éles társadalomkritikai vonallal. Érezhetően már nagy a mozgás, közeledik a rendszerváltás, szabadabban lehet beszélni – én mégsem ezt a vonalat szeretem jobban, hanem a fentebbi írások témájára rímelő kisembersorsok ábrázolását. Kalauz, háziasszony, targoncás - örök gondokkal egy letűnt korszak díszletei között.


Jó hétvégét, kellemes depressziót kíván a kedves gyerekeknek

a Könyvtáros Testvér

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr93179530

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyámlánya 2007.09.28. 19:08:52

én már attól nem lennék depis, ha csak úgy; bámulhatnám a felhők elejtett könnyét!

attól viszont igen, hogy könyvek garmada vár elolvasásra.

de eltettem őket szebb napokra.

majd egyszer, talán...

innen is került közéjük jóegynéhány

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.10.01. 10:45:34

Ugyanmár. Olvasni mindig lehet. Vécén, utazás közben, munka helyett.:)

És természetesen örülök, hogy innen is került oda, ahova.