Kedves gyerekek! Bizonyára sokan olvassátok Tóta W. Árpád bácsi blogját. Ír néha jót, ír néha rosszat. (A hangya hasznos állat, de néha kárt is csinál! - mondta nekem Erdélyben egy néni egyszer.)

Mai bejegyzése a Hairről és a Dűnéről szól, ezzel kapcsolatban tiltakoznék kissé. Önálló posztnak ugyan kevés, de könyvekről van szó, oda meg kommenteljen a rosseb.

A Dune elévülhetetlen érdeme, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomba, amelyben addig a tudomány elsősorban fizikát, űrutazást, lézert, csillagászatot jelentett, behozta a társadalomtudományt, a vallást, és a feudalizmust. Hiszen ezeknek is van jövőjük, nemcsak a rakétatechnikának.

Nem vagyok avatott scifi-történész, de annyi bizonyos, hogy mikor a Dűne kijött, Stanislaw Lem már a sokadik könyvét írta - és szerintem ő az origó a scifiben. Az Éden, a Visszatérés és a világ egyik legjobb könyve, a Solaris már megszületett, mikor a fremen dzsihád megkezdődött. Lusta vagyok utánanézni a többieknek. Nagyon szeretem a Dűnét, de egész biztos nem Frank Herbert gazdagította először a tudományos fantasztikumot a társadalomtudományokkal.

Csókol titeket

a Könyvtáros Testvér (alias a Kukacoskodó)