1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Nincs megjeleníthető elem

Körúti Kocsmák

Nincs megjeleníthető elem

Majd szólok, ha van valami!

Nálatok laknak-e állatok?

2012.05.08. 20:47 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: fantasy ad astra

 A magyar scifinternet tele van az újonnan indult Ad Astra kiadó körüli zümmögéssel, az első másfél könyv elolvasása alapján én is kijelenthetem, hogy joggal. A kiadó célja, hogy kevésbé ismert, izgalmasnak tűnő szerzőket, könyveket hozzon el Magyarországra, és hiába vagyok én-eredetiben-olvasok sznob, az ilyesmiért hajlamos vagyok még fizetni is. 

Az első könyv, amit olvastam, a Zoo City. A borítót idetettem, mert egyrészt tetszik (ez mondjuk ízlésem nem lévén tökéletesen irreleváns), másrészt mekkora menőség már, hogy az író a honlapján lelkendezik, hogy a magyar kiadásnak milyen gyönyörű borítója van.
 
(Mondjuk egy dolog a sírba idegesít: miért kell telekúrni az összes borítót azzal, hogy "Lenyűgöző, faszmeresztő könyv! - Paolo Brunyello" meg "Majdnem jelölték a Bumblefuck Fantasy Golden Vagina díjra 2009.ben" namindegy)
 
A Zoo City egy alteratív jelenben játszódik Johannesburgban egyfajta mágikus ébredés után. A varázslat, sámánok, satöbbi visszatérésén kívül van még egy sajátos mellékhatás: aki más ember haláláért felelős, kap egy állati társat maga mellé, egyfajta familiárist, akivel kénytelen-kelletlen elválaszthatatlanok lesznek egymástól. (Igen, nekem is Az arany iránytű jutott először eszembe.) Az állat mellé jár még valami extra képesség is, a főhősnő (Zinzi December) lajhárja mellé az elveszett tárgyak érzékelését és követését kapta. Nem haszontalan képesség, ennek használatával próbálja meg fenntartani magát Zinzi a johannesburgi Állatkertben, ahogy az állatosodott páriák által lakott gettót hívja a köznyelv. 
 
A sztoriról nem mondok semmit, nyomozás, lövöldözés, bonyodalom, legyen elég annyi, hogy a regény egy klasszikus, noiros beütésű hard boiled krimi a városi fantasy háttér előtt, és itt jön az első nagyon nagy előny: a fantasztikum tényleg csak háttér, teljesen hiányzik az egy bizonyos zsánerhez való görcsös ragaszkodás, a lényeg a világ, a mese és a karakterek. Bár a világ csak háttér, azért hangsúlyos, Beukes kicsit talán mítoszromboló szándékkal festi le Dél-Afrikát és Johannesburgot. Látjuk, hogy Afrika nem csak sivatag, busmanok és Kalasnyikovot lengető, csontsovány tizenéves kalózok, hanem ott van a nyugati típusú világváros is a sokszínűségével, bűnözőivel, divatjával, popzenéjével és minden mással együtt, amit mi is ismerünk. Csak minden kicsit más. És nem a mágiától. Kis betétek színesítik a regényt és ismertetik meg velünk jobban a világot, olvashatunk például interjút zenei producerrel, klinikai pszichológiai jelentést az állatosodottakról, és hasonló apróságok. Érdekesség, hogy az író ezeket nem maga írta, hanem az adott szakterület szakértőit kérte fel fel a megírásra. Szerintem zseniális ötlet. 
 
A világ-mese-karakterek hármasból az utolsó is erős vonal: már kapásból a főhősnő Zinzi sem egy egyértelműen pozitív figura: az ex-újságíró ex-drogfüggő lány a talált tárgyak keresése mellett a nigériai levélre hajazó levelekkel veri át a naiv szerencsétleneket hogy maffia-tartozását törlessze valahogy. És akkor a fő- és mellékgonoszokat már ne is említsük, rájuk férne egy alapos gyónás, na. 
 
Kivételesen a fordítással is elégedett voltam, azért nem bírom ki egy apró szemétkedés nélkül a végére a fordító felé: az nem tehenészlány-, hanem lovagló pozíció magyarul! De küldök képeket szívesen, név és cím a kiadóban.
 
Bár magára a sztorira nem adnék csillagos ötöst, a könyv lendülete, hangulata telitalálat, a világ és a karakterek önmagukban elvinnék a könyvet, de szerencsére nincs rá szükség. Örülök, hogy elolvastam. 

A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr214496980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása