Azon kevés kivételek egyike ez, mikor előbb látom a filmet, mint olvasom a könyvet. Jó a film is. De a könyv...húb+!
A sztorit mindenki ismeri, egy elképzelt japán diktatorikus államban középiskolásokat kiraknak egy szigetre és csak egy jöhet el élve. Közhelyek: izgalmas, hiteles, gyomorforgató, huszonegyedik századi Legyek Ura. Nagyon jól tud írni a Zíró, a fordító is kitett magáért. Bizony, ha gimnáziumban ha fegyvert kaphattam volna a kezembe, bizony kis pajtásaim nagyobb részével gondolkodás nélkül végzek, így nekem nem okozott gondot, hogy elhiggyem: nem kell sok ahhoz, hogy kiskölykök egymást kezdjék gyilkolni, pláne nem a (ezt mindig le akartam írni) mai világban, tizennégy éves kurvák és műgengszterek között.
A háttérről viszont ordít, hogy az 1984-ből lopta az egészet. Nem, nem is ordít, hanem ugyanaz. Vezér, aki lehet, hogy nem is valóságos személy, elnyomás, rendőrállam. Ez azért kicsit zavart.
Mégis annyira jól van megírva a könyv, högy megbocsátom. Takami Kósun, járj békével. Muhaha.
Kedves gyerekek! Ha osztálykirándulásra mentek, fogadjátok meg a Könyvtáros testvér jótanácsát és ellenőrizzétek, van-e nálatok
- Fogkefe
- Innivaló
- Koton
- Ingram vagy UZI (nagyobb karabélyt ne vigyetek gyerekek, baromi fárasztó cipelni!)
