Újra Graves, nem mintha monomániás lennék, de angelface a kezembe nyomta, mikor a Jézus Királlyal kapcsolatos zavaros érzéseimet vázoltam neki vesszőnyalábként lengetve az orra előtt egy pohár portugízert.

Röviden és tömören: király!

A római birodalom utolsó nagy hadvezérének életét a könyvben Eugenius, Belizár feleségének, Antoninának az eunuchja meséli el, a történet persze teljes egészében Prokopiosz Titkos Történetére alapul, amit nem olvastam, pedig Kőszeghy Miklós Tanár Úr melegen ajánlotta, talán nekivágok valamikor. De szép mondat lett.

Belizár Krisztus után 500 körül született és gyakorlatilag az akkor ismert világban mindenhol háborúzott Justinianus nevében – a perzsákkal, a vandálokkal, az osztrogótokkal, a hunokkal - közben pedig alig kapott támogatást a császártól, akiről tudjuk, mekkora senkiházi volt.

Az túlzás, hogy nem tudtam letettni a könyvet, mert sajnos muszáj volt, de ha tehettem mvolna, egy ültő helyemben elolvasom. Kaland, háború, csataleírások, szerelem, híres emberek – körülbelül úgy éreztem magam olvasás közben, mint mikor a Winnetout faltam kiskölyökként, csak A Vitéz Belizár zseniálisan van megírva, Karl May pedig annyira tehetséges, mint én.

Baromi jól van eltalálva az egyensúly az intrikák, csatajelenetek és Belizár magánélete között. Nem lelkesedem tovább kedves gyerekek, tessék elolvasni!