77 (antológia)

A novelláskötet egy pályázatból született: magyar népmeséket kellett átdolgozni fantasy / scifi történetté. A kötetben a hét győztes mese kapott helyet, bónuszként pedig hét történetet tettek hozzá a szerkesztők már ismert magyar fantasztikus írók hasonló munkáiból.

Nem írok egyenként a novellákról, mert

1. karácsony van, és rajtam a kóros lustaság
2. semmi kedvem flémelni
3. nem is ez a lényeg

Hanem.

Úgy általában.

Van benne igen jó darab, van benne átlagos, van olyan is, amit szörnyen unalmasnak találtam. A szerkesztők jó munkát végeztek, a nyitó mese (Körmendi Ágnes: Aranyalmák) rögtön igen jó anyag, átvisz az erőtlenebbeken. Ja, igen: rettentő jót röhögtem, hogy ő a "magyar fantasztikus irodalom nagyjai" részben is megjelent egy novellával. Ha két ilyen nevű írónk is van, akkor bocsánat. (A másodikat, a Meglepetést én túlságosan kiszámíthatónak találtam.)

Horváth György Sánta Farkasa nagyon tetszett, egy fantasy-cyberpunk Budapest-noirba kalauzol minket, itt játszódik le Tündér Ilona és az aranyalmák története. A vége kissé összecsapottnak tűnt nekem, a helyszínből akár egy regényt is össze lehetne hozni, ha valaki ismeri, szóljon neki. Köszi.

Az utolsó novella - Juhász Viktor: Az Erdőntúl - talán a legütősebb darab. Sötét, lehangoló, rettenetes írás- nagyon élveztem.

Zárszó. 2000 Forint körüli ára ellenére (hol kapunk ma már olcsóbban könyvet, hajh!) érdemes elolvasni. Voltak novellák, amelyek nem tetszettek nekem annyira, de nem azért, mert rosszul voltak megírva - ez egyszerűen ízlés dolga. Ajánlott.