1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Nincs megjeleníthető elem

Körúti Kocsmák

Nincs megjeleníthető elem

Majd szólok, ha van valami!

Volt egyszer egy iciri-piciri kvarkocska

2008.05.15. 08:37 | picidzé | Szólj hozzá!

Címkék: tudomány typotex leon lederman

A KönyvesBlogon vezetett tudományos könyvekről szóló rovatom következő darabja. Olvassátok szeretettel.



Leon Lederman: Az isteni a-tom - Mi a kérdés, ha a válasz a Világegyetem?

Leon Ledermanról valószínűleg nem sokan hallottak, akik nem érdeklődnek a fizika iránt, ami nagy baj, mert ugyanúgy Nobel-díjas, mint Orhan Pamuk, csak vele szemben nagyon jól ír. Flame-muníció megvolt, lássuk a könyvet. Az isteni a-tom nem kisebb feladatot tűz ki maga elé, mint az atomfizika (kultúr)történetének elmesélését Démokritosztól napjainkig. Tudjátok, Démokritosz volt az arc, aki a képzeletbeli szolgálóját megbízta, hogy a képzeletbeli sajtot folyton kettévágja, és így jutott el az atom gondolatáig. A kötőjeles a-tom szó használata nem véletlen, ugyanis nem a mai értelemben vett (kémiai) atom, hanem a valóban legkisebb elemi részecskék nyomába ered Lederman. Kvarkok, leptonok és furcsa rokonaik a főszereplői a kötet második felének, de ne szaladjunk előre.

Az író/fizikus a Fizika kultúrtörténete c. klasszikusból is okulhatott, mivel Ádámtól-Évától kezdi a részecskefizika ismertetését. Démokritosztól Bohrig, a görög tengerpartoktól a több kilométeres atomrombolókig nagyjából mindennel és mindenkivel megismerkedhetünk, aki és ami fontos volt ahhoz, hogy eljussunk az anyag legvégső építőkockáihoz. Szerintem hihetetlenül izgalmas az utazás Galilein át Newtonig, majd jön Boyle, Lavoisier, Faraday, Oersted...a klasszikus fizika után pedig ránk zúdul a kvantummechanika, jön Schrödinger, Heisenberg, Bohr, Einstein és az összes többi géniusz, hogy túlterheljék az idegrendszerünket határozatlansági relációval, fotoelektromos hatással, és az összes többi, elég riasztó nevű izével.

Itt azért érdemes megjegyezni, hogy azok is bátran kézbevehetik a könyvet, akik eddig nem, vagy alig érdeklődtek a fizika iránt. Lederman nagyon olvasmányosan, nagyon jó (bár helyenként már kissé idegesítő) humorral ír mindenről attól elkezdve, hogy miről bveszélgetne Démokritosszal, odáig, hogy miért tartja idiotizmusnak azt az elképzelést, hogy egy Nobel-díjas mindenkről mindent tud. (Még jobb, hogy ő is elismeri, hogy igen fárasztó viccei vannak, ettől magától értetődően még szerethetőbb.) A stílusnál pedig talán még fontosabb, hogy - a lehetőségekhez mérten - igyekszik képletek nélkül, szemléletesen elmagyarázni, mifene a lepton. Már ha a "szemléletes" szó adekvát olyan dolgok esetében, amelyeket optikai úton megfigyelni lehetetlen.

A könyv felétől egyre elborultabb a téma, simán előfordulhat, hogy valakinek már sok lesz az atomrombolásból, virtuális részecskékből és hasonlókból, nem szégyen az. A tizenkilencedik századig is sok minden történt a fizikában. Ugyanakkor - ha kissé nehéz is -, érdemes átrágni magunkat egész könyv a végéig. Fantasztkius élmény arról olvasni, hogy a világ legnagyobb koponyái épp miről törik a fejüket - úgy, hogy tényleg értjük is a kérdéseket. Bár - ahogy Stephen Hawking mondta -, nem biztos, hogy az intelligencia hosszú távon előnyös a túlélés szempontjából, érdemes néha megerőltetni az agyunkat.

Hátha mégis.


A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr19469512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása