Lawrence Block - A betörő, aki Bogartnak képzelte magát

A Bernie Rhodenbarr sorozatot eddig nem szerettem annyira Blocktól, mert eddig halálra idegesített, hogy Bernie, A Szimpatikus Betörő minden munkája során belebotlik egy hullába, jól át van verve, aztán persze kinyomozza, felmentik, és lop tovább.

Most ezen sikerült kicsit túllépnem, és nagyon jól szórakoztam. Igaz, ami igaz: talán csak hereszőrhúzogatással tudna ráveni két rafinált kínai kínzómester, hogy pontosan meséljem el a sztorit, miszerint hogy kerül Bernie egy Bogart-fesztiválra, ki az a titokzatos, kelet-európai nő, akivel csak filmet néz, de nem kefél, ki vert át kit annak idején a hidegháborúban egy nemlétező ország nemlétező nemzeti kincsét kutatva, mennyit érnek a bélyegek, miért nem jött Ilona aztán moziba, és akkor tulajdonképpen.

Mert nem is ez e lényeg. Block a betörős sorozatot nem azért írta, hogy lenyomja Tolsztojt a polcokról. Nagyon könnyen fogyasztható, nagyon szórakoztató könyvek ezek, melyeknek a rövid, szellemes párbeszédek, az elejtett, zseniális félmondatok, és a minden lapról csöpögő önirónia az igazi lényege. Pont mint Wodehouse-nál. Most komolyan, el tudja valaki mesélni séróból, hogy a Forduljon Psmithhez lapjain ki mire akar pénzt szerezni és ki kinek a volt osztálytársa? Nyilván nem. De ez nem is fontos. A szöveg a fontos, a ponyva mögül kikacsintó zseni. Na Blockra azért nem mondom, hogy zseni, de megéri elolvasni, amit ír.