Tótfalusi Istvántól olvastam a héten a Sertések a Bakonybant. Olyan volt, mint amilyenre számítottam. Érdekes, szinte - de csak szinte - emészthetetlen mennyiségű tudáshalmaz a nagy nyelvcsaládok és ezen belül az egyes nyelvek (és a nyelveket beszélő népek), eredetéről, történelméről, fejlődéséről. Ügyesen egyensúlyoz viszont az adatok és az érdekességek között, lenyűgöző az adatmennyiség, mégsem válik nyomasztóvá. Gyenge pontja mondjuk, hogy egy regény kereteibe próbálja beleerőszakolni ezt a rengeteg tudást, melyregényben viszont a sztori vállalhatatlan, karakterek szinte nincsenek, a párbeszédek csikorognak.

De ez nem baj igazából, nem ezért szeretjük Tótfalusit, túl kell ezen lendülni, mint A rózsa neve első nyolcvan oldalán.

Volt a könyvben viszont egy rövid párbeszéd, melynek kapcsán felhorgadt bennem a megmondóember. Az ókori görögökről beszélgetve a szereplők felelevenítik, ahogy Eratosztenész Krisztus előtt 200 körül elképesztő pontosan megbecsülte Földünk kerületét, majd valaki sopánkodik egy sort, hogy jaj a sötét középkor és vagy ezer évig azt hitték az emberek, hogy lapos a Föld, míg aztán Kopernikusz rendet nem teremtett. Arra most ki sem térnék, hogy Kopernikusz hogy kerül egyáltalán ide, a lényeg a lapos Földön van. Egész pontosan a Lapos Föld Legendáján. Valószínűleg még mindig ezt a baromságot tanulja az általános iskolások nagy hányada (ti. hogy a Sötét Középkorban mindenki azt gondolta, hogy a Föld lapos), én is ezt tanultam, meg a kétszikűeket és hogy mennyi nikkel legelészik Ausztrália vad pampáin, de nem figyeltem mindig, bevallom.

Nos, röviden: ez egyáltalán nem igaz, nem hitték a középkorban, hogy a Föld lapos. Persze most általában a művelt és / vagy tengerjáró emberekről beszélünk, hiszen könnyen elképzelhető, hogy Európa közepén rengeteg olyan Jean, Hans, vagy Vadim élt, akik - ha egyáltalán eszükbe jutott a disznótápon kívül másra gondolni - azt gondolták, hogy a Föld mittomén tányér, íróasztal, vagy teknősbéka alakú. Ez mellékszál, a lényeg: a görögök tudása nem veszett el, nem volt olyan periódus a történelmben, mikor a tudományos közösség hitt volna a lapos föld elméletében. Sőt, a sokat átkozott egyház vitte át, másolta, őrizte az ókor tudósainak munkáit.

Kivételek természetesen mindig akadtak, ott van például Lactantius, aki az egyház védelmében vadul támadta a hellén filozófia következtetéseit - és akinek halála után  az egyházatyák eretnekségnek nyilvánították nézeteit. Őt a reneszánsz korában fedezték fel újra - de elsősorban kiváló nyelvezete, stílusa miatt (a keresztény Ciceróként emlegették), az már csak kapóra jött egyes tudósoknak, hogy hitt a lapos Földben.

Másik példa, akit később szerettek előrángatni, mint “a hivatalos keresztény álláspont képviselőjét”, a 6. zadban élt Cosmas Indicopleustes, a Keresztény Topográfia szerzője, aki - bár sokat utazott - élete végéig hirdette, hogy a Föld lapos. Ő nem csak hogy nem volt befolyásos ember Bizáncban, de gyakorlatilag kortársainak száz százaléka helyezkedett szembe vele ebben a kérdésben - valamiért mégis folyton előkerül szegény.

Hogyan lett ennyire népszerű a Lapos Föld Mítosza? A badarság Washington Irving Kolumbusz Kristóf életét bemutató, a valóságot csak helyenként érintő művével terjedt el igazán széles körben. Irving, az egyébként kiváló és termékeny amerikai író (ő írta az Álmosvölgy legendáját, ő nevezte el Gothamnek New Yorkot, hogy csak a geek-szempontból fontos dolgokat említsük) népszerűsítette a magányos, okos hős harcát, majd győzelmét a rózsafüzér-morzsolgató, babonás, visszamaradott kortársak fölött.

Ezt semmilyen forrás nem támasztja alá. A kortársak tökéletesen tisztában voltak a Föld gömbölyű voltával, Kolumbusznak „csak” azt kellett bizonygatnia (például a Salamancai Egyetemen tartott meghallgatáson), hogy a Föld kerülete elég kicsi ahhoz, hogy az európai tengerjáró hajók elérjenek Japánba. A Föld formája – na az szóba sem került.

Miért lett ilyen népszerű a Lapos Föld Legendája? A választ szerintem a korszellemben találjuk: a 19. század elején járunk, a tudomány egyre több ponton helyezkedik szembe az egyházzal. Az egyházi személyek és a tudósok is emberek, a vitapartner hülyének való beállítása pedig olyan ősi, mint maga a retorika.

Jeffrey Burton Russell amerikai történész az 1492-es utazás 500. évfordulójára írott Inventing the Flat Earth című könyvében azt írja, a Lapos Föld elmélete abban az időben látszik nagyon elterjedni, mikor az evolúció kapcsán csaptak igen magasra az indulatok a tudományos – és vallásos – életben. A LF egy eszköz volt a sok között arra, hogy a vallásos múltat teljes egészében hiteltelenné tegyék a modern tudománnyal szemben. A professzor szövegvizsgálatai szerint 1870 körüli könyvek még a helyes adatokat tartalmazzák, 1880 után viszont már  Washington Irving, John William Draper és Andrew Dickson White (e két utóbbi igen harcos egyházellenes szerző) ténykedésének köszönhetően már mindenhol felbukkan a Lapos Föld Mítosza.

Például az én általános iskolámban is. Át kéne nézni azokat a tankönyveket, csak mondom.