Parti Nagy Lajos - A fagyott kutya lába
Mindenkinek vannak álmai, melyeket jól-rosszul titkol, mert tudja, mennyire irreálisak. Nos, én időről időre úgy érzem, hogy írni szeretnék, sőt, író szeretnék lenni. Ilyenkor előbb-utóbb kezembe akad egy ilyen könyv, mint Parti Nagy Lajosé, ami ráébreszt, hogy nem leszek író, mert egész egyszerűen kevés vagyok hozzá. Nincs elég fantáziám, kitartásom, és a magyar nyelvet sem bírom olyan szinten, hogy akár próbálkozni is érdemes legyen.
Parti Nagy Lajos zseni. Tényleg. A fagyott kutya lába „az elmúlt tíz év novelláit tartalmazza”, ezek egyszerre hétköznapiak és borzasztó furcsák. Ha közönséges az alaphelyzet - villamosvezető nő panaszkodik, vagy kigyúrt gyerek habogja el ars poeticáját -, akkor a nyelvet facsarja ki PNL már-már olvashatatlanra, fényévekre kerül a szöveg az akadémia által jóváhagyott magyar nyelvtől, teletömve utalásokkal, kikacsintásokkal. A lárpúrlár általában számomra fogyaszthatatlannak bizonyul, én aztán nem megyek el absztrakt expresszionista kiállításra, de megkockáztatom, hogy csak az egymás után pakolt szavak miatt is érdemes elolvasni ezeket a novellákat, oda sem figyelve a jelentésükre. Ugyanakkor olyasmiről is ír a bácsi – hétköznapibb nyelven -, mely már önmagában is elég hihetetlen – legalábbis egy magamfajta átlagos promiszkuitással és életúttal bíró egyed számára, említsükmegpéldakéntkéremszépen a bányamosodás kommunáját a süketnéma sváb ikerpárral.
Életemben először a Zinterneten keresgéltem, mit írnak erről a kötetről mások. Nem teszek ilyet többet. Nem érdekelnek a kritikusok. Unalmas dolgokat írnak, tudatában vannak, hogy annyi tehetség szorult beléjük, mint belém, csak ők ezért meg vannak sértődve. Angelface állítólag nem lepődik meg már semmi ilyesmin, mióta gimnáziumi magyartanárja azt mondta egyszer, hogy Moby Dick a bálnaság apoteózisa.
Kedves gyerekek! Nem lesztek írók. Sem roxtárok. Jobb már most belenyugodni.
Ápdét: Okosan nem vettem észre, hogy a fehér alapon fehéret nem lehet elolvasni. A bejegyzés címe tehát:
Negyvenkettedik fejezet, melyben a Könyvtáros Testvér megint nem lesz író