Terry Pratchett mindig jó, akkor is, mikor épp nem annyira jó, mint amikor éppen a legjobb. Mit állítunk?

A Wee Free Men a fülszöveg szerint gyerekkönyv. Amúgy ezt nem értem, miért osztják fel így Pratchett műveit, a „Maurice, and his educated rodents”, a „Johnny and the dead” (és folytatásai), és a Wee Free Men is ugyanúgy élvezhető vén (jajnekem) fejjel, mint a többi. Erőszakkal úgyis tele van mindegyik könyve, szex pedig úgysincs egyikben sem.

Ha már erőszak: a Wee Free Men a már több könyvben feltűnt Nac Mac Feegle manó/kobold/tudomisénmilyen klánról és Tiffany Aching-ről szól, aki kislány és (mint rögtön kiderül) kezdő boszorkány. Imádom a Feegle-ket. Lopnak, vedelnek és bunyóznak. És nem túl okosak. Ha 15 centi magas lennék, televarratnám magam kelta tetkókkal és beállnék közéjük.

A cselekmény egyszerű: Jön a Lords and Ladies-ből megismert királynő, gonoszkodni akar, elrabolja Tiffany öccsét, de hőseink majd jól. Tiffany útra kell a kis kék tahókkal Tündérországba, megjárja a Királynő álmait és a sajátjait is, majd persze minden jóra fordul.

Pratchett 4 prezident.