Angelface barátom blogja a táblás játékokkal foglalkozik, tegnap a góról és a sakkról írt, tessenek szépen elolvasni itt. Kis kiegészítések hozzá:
- Ami a két földrészt illeti, azt is érdemes megemlíteni, hogy a két játék nem csak a két kultúra filozófiáját jellemzi jól, hanem egész konkréten magát a hadviselést is - az európai, specializált egységek megfelelő kihasználása áll szemben a távol-keleti, nagyszámú, tulajdonságaikban nem túl eltérő seregek irányításával.
- Van az embernek szépérzéke. Kinek mennyi. De bizonyos dolgok a homo sapiens sapiens (vagy a homo ludens, hogy témánál maradjunk) szemének szebbnek, arányosabbnak tűnik - gondoljunk az aranymetszésre. A gó játékban egy jó stratégiai lépés mindig szép is. Valahogy arányos. Szép, ahogy a fekete-fehér vonalak futnak egymás mellett (még akkor is, ha a vonalak nagy része még csak fejben létezik). Természetesen nem azt mondom, hogy a sakk nem lehet szép, minden játékban létezik olyan, hogy a kicsit is hozzáértők felszisszennek, hogy "Essssssszépvót". Egyszerűen a gó ad egy vizuális szépséget is. Ettől nem lesz feltétlenül több (szerintem mondjuk igen), de tény.
- És egy kis hátbaszúrás: voltak olyan évek, mikor Angelface is csak gózott. Nem is keveset.