Én a film változatában fuldokoltam a röhögéstől nagyon erőssen a belőve átalakított, majd magukhoz térve meglepődve konstatált állapotú szállodai szobákon, meg az azokat legyártó önkívületiállapotmódszereken.

Terry Gilliam nagyon erős környezeti víziói tökéletesen lejöttek ezekben az erősen amortizált szállodai lakosztályokban, nagyobb vaszisztdasznak tartottam ezek leálmodását és legyártását, mint akár egész futurisztikus városi környezetek legrundolását.

De a legdurvább Benicio Del Toro volt, mint a drogos legjobb span Szamojéd vagy mi a szar ügyvéd. Bocs jogtanácsos.

Csak a könyvben van az a rész, amikor arról panaszkodik, hogy állandóan izzad, de az orvosa, miután végighallgatta napi alkohol-, nikotin- és egyéb drogfogyasztási szokásait, azt mondja, hogy majd akkor keresse fel legközelebb, ha már nem izzad, mert akkor adta fel a szervezete a védekezést.

picidz,

nem akarlak nyaggatni, de ha már drogos, akkor amikről (amiket) írtam, most aktuálisak.

Szia Padlizsán, elolvastam őket, csak nyaralás miatt a könyvtár bezárt, hamarosan írok.

Köszi! Majd szerzek valahonnan virtuális banánt.8-)

Valóban alapmű, én is sokszor olvastam, és a mozi is nagyon ütősre sikerült. Kevés az ilyen eset, ahol nem szúrják el a filmadaptációt, vagy éppen nem szar regényből készül jó mozi.

Sörgyári capriccio, Pop, csajok, satöbbi.
Előfordul azért, Médiag. kollega. Persze ritka - ebben igazad van.

picidz: Igaz, jó példák. A témához jobban visszakanyarodva, kíváncsi vagyok a Rumnaplóból mit hoznak ki az ezüstvásznon. Sajnos a jelenleg csatolt rendezőből, Bruce Robinsonból nem nézek ki annyit, mint Terry Gilliam mesterből.

A rendező is egy dolog és - valljuk be - a Rumnapló nem a legsikerültebb darab.
Abban tényleg a világon semmi nem történik.

"folyton az járt az eszemben, hogy tök jó, amit olvasok, de valahogy nem irodalom. Aztán eljutottam az utószóig és rettenetesen megkönnyebbültem, mert Hunter S. Thompson szerint sem az"

igen. hst-vel az van, hogy elolvastam a Félelem és reszketést, a Hells angels-t, a Félelem birodalmát, és mindig az volt az érzésem, hogy amit itt olvasok az egy qrva nagy kupleráj. mik ezek a dolgok, amikről ír? miért írja le őket? miért ilyen sorrendben? miért így szerkesztette be?

tipikusan ezek az érzéseim támadnak az olyan könyveknél, amelyeket utána bevágok a sarokba. a sohaviszontnemlátásra, mondom. de hst-vel más. kedvelem a fickót, és nem tudom, hogy mivel érte ezt el. talán azzal, hogy az írásain átérződik, hogy tudja miről beszél. hogy rendszert lát a rohadt nagy kuplerájban. talán a sztorikkal, amelyeket elhint a nagy tényfeltárások közepette. nem tudom pontosan megmondani, és ezért még jobban kedvelem.

a rumnaplót még nem olvastam. egyszercsak.