Van olyan, hogy nem boldogul valaki egy könyvvel, az egyszerűen kifordul a kezéből. Ennek sok oka lehet azon kívül, hogy az illető kötet egyszerűen szar: rögtön első példa, ami sajnos mostanában elég sok kínt okoz nekem, hogy az ember lehet egyszerűen túl fáradt is egy agytornáztató könyvhöz. Sok munka, tennivaló, változás az ember életében - nem kell szégyellni, hogy néha csak a Blikk szintjéig tudunk eljutni intellektuálisan. Ilyenkor olvassunk Blikket, nézzünk hetihetest, menjünk el egy Sas kabaréba - arra persze nem árt ügyelni, hogy ne tudódjon ki a dolog.
Előfordulhat, hogy félreteszünk egy könyvet, mert ugyan érezzük, hogy jó, de a fordítás csapnivaló. Elég sokat fordítottam életemben, valószínűleg ezért tűnik fel sokkal jobban, mint másoknak, és zavar rendkívüli módon, ha a fordító nem végzett kifogástalan munkát. Ilyenkor általában elhatározom, hogy inkább megszerzem eredeti nyelven a könyvet (persze csak ha angolul van), aztán az egészből nem lesz semmi.
Könnyen lehet, hogy nem megfelelő életkorban / élethelyzetben találkozunk a könyvvel. (Ha esetleg van fiatalabb olvasóm: a szülők "Ez még nem neked való" fordulata egyértelmű jelzés arra, hogy azonnal el kell olvasnod e könyvet. Imádni fogod, plusz valószínűleg dugnak is benne.)
Következzék azon könyvek listája, amelyeket idén valamiért nem tudtam elolvasni. Ha valaki olvasta bármelyiket, kommentnek nagyon örülnék.
Erdélyi László - A magyar lovagkor 
Érdekel a történelem,
Kőszeghy Miklós tanár úr könyvén fellelkesülve vettem meg ezt a darabot, gondolván, hogy mit nekem szakmaiság, én azt is. Hát nem. Egyáltalán nem tisztem megítélni, hogy jól van-e megírva a könyv - nekem nem úgy tűnt -, mindenesetre száraz, nem bírtam magam átrágni rajta.
John Dos Passos - Manhattani kalauz
Fogalmam sincs, mi volt a baj. Elkezdtem, tetszett is, de valahogy kifordult a kezemből. Jövőre nekifutok még egyszer.
Bernhard Kellermann - Az alagút

Közelijövős scifi
1956-ból - ezek nem szoktak jól elsülni, zseniális író kell ahhoz, hogy akár tíz év elteltével ne legyen vérgáz egy ilyen könyv, Kellermann szerintem nem zseni. Az Amerika - Európa alagút építéséről szól a könyv, de olyan mesterkéltnek találtam, hogy nem bírtam túljutni az első 20 oldalon. Részemről felejtős.
Fehér Béla - Zöldvendéglő - Törökméz - Romfürdő
A már említett eset, melyben a költő túl fáradt. Fehér Béla nagy kedvencem, de a Zöldvendéglő most ősszel kifogott rajtam. Élveztem az olvasást, szerintem nagyon jó könyv, de nyelvezete miatt nem könnyű olvasmány, hipergyorsan lefárasztott, nem tudtam eléggé koncentrálni hozzá. Jövőre találkozunk.
Nicholas Carr - Does IT matter?

Carr újságíró, talán legkedvesebb IT-bloggerem. A Financial Timesban, a New York Timesban, a The Guardian is rendszeresen megjelenteti egyik-másik írását, szerkesztő volt a Harvard Business Review-nál, ésatöbbi. Az információs társadalom kulturális és gazdasági változásairól szokott írni, baromi érdekes téma. A könyv azt taglalja, hogy az IT ad-e előnyt a versenytársakkal szemben, vagy csupán egy elengedhetetlen infrastruktúrális kellék. Valahogy megfeküdte az eleje a gyomromat, nem tudnám megmagyarázni, miért.
Joan Slonczewski - Génszimfónia
Nem tudom, mi történik a könyvben. Majdnem száz oldalt elolvastam, amikor még mindig nem bontakozott ki semmilyen történet, vagy szerkezet, vagy bármi. A fordítás szerintem halavány, de ennyire egy fordító sem lehet béna - úgy tippelem, hogy nics jól megírva eredetiben sem. Nem tudok urduul, rejtély marad örökre. Meg se tartom, nemhogy megpróbáljam még egyszer elolvasni.
Zalán Tibor - Aztán megdöglünk
Színdarabok. Nagyon ritkán olvasok drámát, úgy látszik, most sem kaptam el az egyet a négy pillanatból 2007-ben, amely alkalmas lett volna rá. Jövőre nekifutok majd, ha jön az ihlet.
Ennyit vakargattam össze a polcaimról. Nem is olyan sok, szerencsém volt idén.
Kívánok mindenkinek kulturális boldogújévet! Úúúk!