Geoff Ryman – Levegő

Az első könyv, amit a Képzelet Mesterei sorozatból olvastam, most simán el tudok képzelni, hogy az utolsó is. Sőt, végig sem tudtam olvasni. Nem gyakori dolog nálam. Udvariatlan dolog, hiszen ajándékba kaptam a Delta Visiontől, de hát izé.

A műfaj scifi / kiberpunk, a sztori pedig nagyon röviden annyi, hogy Valamisztánban egy kis hegyi faluban él egy asszony (Mae), aki divattanácsadással foglalkozik egy olyan faluban, ahol még tévé sincs. Aztán a kormány bejelenti, hogy jön Levegő, ami tulajdonképpen az internet, csak a zemberek a zagyukkal csatlakoznak rá. Jó az interfész, ennél egyszerűbb nem is kell.

De sajnos a tesztüzem balul sül el, sokan meghalnak, valaki meg megőrül. A főhősnek csak egy halott öregasszony marad a zagyában, de épp elég kellemetlen az is. Aztán hirtelen rájön, hogy nem jó neki a zélete, szeretője lesz, aztán mégsem, bejárogat a városba, és próbálja elmagyarázni a többi parasztnak, hogy jön a zinternet és bizony fel kell rá készülni, mert különben.

Roppant zavaró eszköz, hogy a tanulatlan asszony szemszögéből igyekszik mindent megmutatni Ryman, rém idegesítő és unalmas olyanokat olvasni 2008-ban, hogy „megpróbálta kitalálni, mi az az on-lány.” A zavaró inkonzisztenciától eltekintve (pl. valakinek feszes hasa csillog a holdfényben, egy hét múlva meg pici pocakja édesen omlik alá az övére) annyira szenvelgős, vontatott, lelkizős és női a könyv, hogy egyenesen kiállhatatlan. A sorozatszerkesztőnek, Kleinheinz Csillának kiöntöttem a lelkemet, szerinte teljesen jó a könyv, de megnyugtatott, hogy az értékeléssel nem fogtam nagyon mellé, mert Geoff Ryman kő buzi, amivel önmagában semmi baj nincs, csak indokolja a nőiességet.

Mások szerint jó, szerintem nem.