Lawrence Block - Bérgyilkos inkognitóban
A szöveg eredetileg június 24-én jelent volna meg a KönyvesBlogon, de csúsztam vele, aztán a szerkesztők is elnapolták jócskán. Azért is lett volna jó a 24, mert akkor volt az öreg Block 70. születésnapja, ráadásul hazánkban hamarabb jelent meg, mint bárhol máshol a világon, így kell ezt csinálni, kérem szépen. Boldog születésnapot Mr. Block! Meg köszönjük Agave! (Valamiért még mindig nem jönnek a csekkek a kiadótól, én nem is értem.)
Nekem a hazánkban megjelent Block-figurák közül mindig is Keller, a sztoikus bérgyilkos volt a kedvencem. Keller kutyát sétáltat. Vásárol. Sört iszik. Randizik. Majd repülőre ül és megöl valakit. Méreggel, késsel, pisztollyal, kézzel..neki tök mindegy, elvégzi a munkát.
Annak ellenére, hogy rengetegen írják Block-ról, hogy mekkora zseni, mivel sikerült szerethető karaktert alkotnia egy szociopata gyilkosból, ez valahogy nekem sosem tűnt fel. Egyszerűen megfog a Keller-regények már-már idegesítő céltalansága, ahol minden szereplő mintha a Kellerre várva c. darab szereplője lenne, azzal a kis csavarral, hogy ő végül eljön.
A Bérgyilkos inkognitóban sztorijáról gyakorlatilag semmit sem lehet írni spoilerezés nélkül, legyen tehát elég annyi, hogy Kellert csőbe húzzák, menekülnie kell száznyolcvan dollárral (és pár bélyeggel) a zsebében. Tíz éve született a Bérgyilkos, ráadásul az csak egy novellafüzér volt, már csak emiatt is szembeötlő a különbség a korábbi könyvekhez képest. Kellert (vagyis Blockot) sokkal inkább foglalkoztatja a halál gondolata, illetve az alapvető kérdés, hogy mivel töltsük el azt az időt, amennyi adatott.
Kellemes olvasmány, ha az embernek akad egy szabad délutánja, az alatt ki is lehet végezni. Nem formálja újra a krimiről alkotott elképzeléseinket, de végig leköt, végig szórakoztat, intelligens és vicces is. Olvassátok.
