Sokmindent kipróbáltam már, a heroint hálistennek pont nem, egy pillanat alatt függő lettem volna. Még jó, hogy félek a tűtől. Tudom, tudom, lehet máshogy is. Azt mondják, a heroinban nem az eufória a legjobb, persze az is jó, de a legnagyobb tanársága a megkönnyebbülés. Ha eszméletünknél vagyunk, feszültek is vagyunk, ki jobban, ki kevésbé. Ott az a rohadt feszültség, nő a paraszt eladótól, a hülye kollégától, a kevés pénztől, a beteg gyerektől, a menstruációtól, mittomén. Na a heroin ezt szűnteti meg. Teljesen. Leszakadnak a súlyok, eltűnik a felelősség, lelki hányás.
Olyasminek képzelem, mint elkényeztetett fiatalnak lenni. Nyáron. Égnek álló hajjal, bakancsban beleszarni a világba. Felkelni reggel egy ismeretlen helyen, ismerős nővel, vagy fordítva. Hazapotyázni, áthívni mondjuk a Szabit, hamburgert sütni, gyógysöröket inni, klipeket nézni kora délutánig. Összedobni egy üveg vilmosra, amit még a Sziget bejárata előtt betolunk, céltalanul lézengeni a forróságban és a porban, mindenen röhögni, csak a következő koncertig előrelátni.
Freshfabrik után Warpigs, nézni a nálunk alig pár évvel idősebb srácokat, ahogy a fiatalság cuccán lebegve lazán lökik nekünk a rakenrollt, velük együtt röhögni az ellenőrökön, vagy a szandálon. Koncert után sörözni, pörögni eszméletvesztésig, míg újra el nem jön a fejfájós, de csodaszép következő reggel, ami ugyanolyan mint az előző, de mégis más, és nincs holnap, aztán mostanában kezd feltűnni, hogy mégis van, múltkor felhívtam a Szabit, azt mondta, nem jön koncertre, mert sok épp a meló, reggel meg ő viszi a bölcsibe a kislányt, hát basszameg elrepült valahogy ez a tizenhét év.
Néha azért kicsit bele lehet szívni a fiatalság-cuccba, persze óvakodni kell a könnyes nosztalgia-horrortriptől, de jó anyag az. Szeptember tizennegyedikén a Zöld Pardonban játszott a Warpigs, néztem a srácokat, ahogy közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz lazán tolják a rakenrollt, és éreztem, ahogy egy-két órára leolvad rólam a komolyság és a felelősség, elárasztja az ereimet a fiatalság, és nagyon-nagyon hálás voltam nekik.
Ha valaki aznap este kezembe nyom egy fecskendőt, amiben 1996 van, gondolkodás nélkül belövöm.