A vers zenében érzi jól magát. Így született a műfaj. A felolvasóestekről ne beszéljünk, mert megölök egy hippit. A magyarórákról meg pláne ne, mert megölök egy magyartanárt. 

(Őt persze biztos nem, egyrészt jól néz ki, másrészt minden szavát instant aranyba)

Két karodban. Ez nem egy csöndes, szerelmes vers. Süt belőle a félelem. Most jó, de ha nem ölelsz, félek. Jó veled, de a világ megöl. Mind meghalunk, a halál szörnyű, de veled erről el tudok feledkezni. Egy percre. Pillanatnyi enyhülés. Félelem. Szorongás. Rettegés. Erről szól a vers. Amihez nem illik egy ilyen vérszegény prüntyögés:

A két karodban egy igazi disszonáns sikoltás. Amire zseniálisan ráérzett a Blind Myself: 

A metalcore persze nem mindenkinek jön be. De a Két karodbant csak így lenne szabad feldolgozni.