Terry Pratchett – Hölgyek és urak
Nu, megint egy áprilisban olvasott könyv. Kaotikus év ez számomra, annyi szent. Tehát.
Jókora kihagyás után újabb Terry Pratchett könyvvel kedveskedett nekünk a Delta Vision kiadó. A Korongvilág-regényekre jellemző, hogy általában nem szükséges hozzájuk az előző regények részletes ismerete – no ez kivétel. Szerintem csak akkor érdemes nekilátni, ha a Vészbanyák és a Vége a mesének már megvolt. Erre Pratchett is figyelmeztet minket, korrekt, köszönjük – és jobbulást.
Szóval ismét Mállottviksz Nénje és boszorkánytársai randalíroznak egyteljes regényen keresztül – és mégsem. A kiadóváltással ugyanis egy új fordító alkalmazása is együtt járt, és mivel Sohár Anikó nem járult hozzá az általa kitalált nevek használatához, új magyarítást kellett kidolgozni. Farkas Veronika az új fordító, egyáltalán nem végzett rossz munkát, de én szőrösszívű vagyok, aki látott már félmeztelenül, az tudja. Az új nevek találóak lettek, és ellehet ugyan vitatkozni, hogy a Mállottviksz, vagy a Wiharvész-e a jobb, de igazából felesleges.
Maga a fordítás viszont helyenként túl magyarosra sikerült, főleg a rengeteg szleng miatt. Nem biztos, hogy a levenni, vagy vágni igéket 2-3 év múlva nem találjuk nagyon gáznak és idejétmúltnak. Persze érdemes elgondolkodni azon, hogy maga a tény, miszerint a szlenget leírjuk, könyve betonozzuk, nem konzerválja-e azt, de erre nyilván nem tudok választ adni, térjünk talán vissza a kérdésre, ha gyermekeim kamaszkorba léptek.
A történet röviden: a tündérek visszatértek. De nem a fantasy történetek hagyományos tündérei, hanem a kelta mitológiából ismert kegyetlen, embertelen, hedonista népek. Számukra csak egy dolog fontos: hogy jól szórakozzanak. Ha ehhez el kell törniük az összes ujjadat, vagy ellopni a gyerekedet, hát megteszik. No, ők érkeznek meg Lancréba, a boszorkányok pedig szembeszállnak velük, és hogy ne unatkozzunk, a helyszínre látogat a Láthatatlan Egyetem Arkrektora is népes kíséretével, akik között természetesen a Könyvtáros is ott van. A Pratchett-től megszokott csűr, csavar, filozófia és humor – remek darab!