Nagyjából 5 hete írtam utoljára a blogra, így a négy hete leírt “Na, egy gyors bejegyzés” felütés már nem indokolt. Na, akkor egy rövid, kusza bejegyzés.

A Kiscsaj születése előtt és körül az olvasnivalók nagyjából gyereknevelős könyvek voltak, hát mit tegyek, ilyen vagyok, és a feleségem is Brian.

Ott volt az obligát Ranschburg - Szülők könyve, remek munka, de hát volt pár évtizede a Tanár Úrnak, hogy összerakja. Persze okos meg alapos meg kiforrott meg vicces meg minden, de nem ez a legjobb benne, nem. Hanem az az üzenet, ami átjön az első pár fejezetből, és amelyet én kábé úgy dekódoltam, hogy “Figyeljél öcsisajt, legyél észnél és szeresd a kölyköt, nagyon nem tudod elbaszni.” Ez persze ebben a formában nem feltétlenül igaz, de egy A) első gyerekes és B) sokat parázó főemlősnek nagyon jól esik.

Nem annyira gyereknevelős, de egész jó olvasmány volt Révai Gábor interjúkötete: Beszélgetések nem csak gyerekekről Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással. Jenő bá stílusa nagyon közel áll hozzám, öregesen, száraz humorral beszél, nagykirály volt, Isten nyugosztalja.

Vekerdyben pedig azt szeretem, hogy ugyanaz a szívügye, mint nekem, ti. szar az oktatás. Órákig tudok dühöngeni ezen, ami valószínűleg minden barátomat és családtagomat már nagyon untatja, ezért ehelyt is elnézést kérek, de bazmeg amíg a fizikatanár csak elmondja, mi a felületi feszültség és lusta bevinni egy kibaszott pohár vizet és egy zsilettpengét az osztályterembe, addig nelegyekidegeees? A mai napig tudom, mi a kétszikű, ami remek, de a fákat már nem ismerem föl, csak ha gyümölcsfa és éppen terem.

A biológia oktatásába meg talán beleférne némi terepmunka is.Most nem akarok azzal jönni, hogy a pelenkázást meg a gyereketfürdetést 13 éves fiúknak kéne magyarázni - bár szeptember első hetében nagyon sok pénzt adtam volna némi előképzettségért - de azt, hogy honnan van a felvágott (és mit művelnek a mészáros bácsik a munkahelyükön), vagy mi a teendő akkor, ha valaki eltöri a karját, talán meg lehetne említeni. És most gyorsan befejezem még a matekoktatás, a diofantoszi problémák vs. bankbetétek előtt, mert olyankor már mindig leverek valamit.

A könyvben nagyjából ugyanazokat a kérdéseket teszik fel a két okos bácsinak, nagyon jó kontrasztot alkot a két teljesen különböző egyéniség. Ami kicsit harmatossá tette az élményt, hogy túl sokat rugóztak azon, hogy akkor ki mennyire zsidó és van-e antiszemitizmus és miért a Fidesz tehet mindenről (2007-es a könyv, csak mondom). Azért jó volt egynek, a MEK oldalán pedig fent is van, ingyen elolvashatják a kedves gyerekek.

Utolsóként említendő A suttogó titkai c. könyv (zenéjét szerzette Tracy Hogg, továbbá Réz Győző karnagy), amiből csak két oldalt olvastam el, de az nagyon hasznos volt - ti. melyik az a 2 perc, amikor a gyerek már elég álmos, hogy elaludjon, de még nem túl fáradt ahhoz, hogy csak hisztizzen tovább az ágyában, és egy Jedi időlassító trükkel esetleg van idő odaérni az ágyhoz és hasradobni. (A feleségem amúgy nem is javasolta, hogy többet olvassak belőle, szerinte ép ésszel senki nem tudja elolvasni, és ha butaságokat olvasok, akkor csapkodni szoktam, a könyvet viszont kölcsönbe kaptuk és vissza kell adni és vastag, tehát drága.)

A könyvből történő gyereknevelésről akkor ennyit.

Miután pedig ezzel a poszttal a maradék 9 olvasómat is elvesztettem, legközelebb scifivel, vallással és celebekkel jelentkezem.