Megdöbbentő volt ráébredni, mennyire megváltoztam. Ráadásul egy olyan könyv kapcsán, amit most olvastam először. Igaz, hét év sok idő, akkor olvastam a Nullánál is kevesebbet Bret Easton Ellistől. A nihilizmus, szex, drogok, rakenroll és pénz pocsolyájában ücsörgő zombik elementáris hatást tettek rám, hogy te atyaég, és a kiüresedés és a fogyasztói társadalom, jaj nekem. Zseniális. Borzasztó. Zseniális.Ellistől amúgy mindent olvastam, az Amerikai Psychót és a Glamorámát többször is, gyanúm szerint ezek ma is tetszenének nekem, valamikor ha lesz időm(haha), kipróbálom. Karácsonyra megvettem magamnak az Imperial Bedrooms-t (Magyarul is kiadták Királyi hálószobák címen),

két kiadásban volt meg a Libriben közel egy ezres árkülönbséggel, mikor megkérdeztem a kislányt, hogy ugyanaz-e a két könyv, fogta mindkettőt, molyolt a számítógéppel, majd miután nem jutott semmire, mondatonként elkezdte összehasonlítani a kettőt, nagyon jól szórakoztam

majd miután nagy kínkeservvel elolvastam, teljesen tanácstalan vagyok. Ugyanolyan, mint a Nullánál is kevesebb, csak mindenki idősebb lett közben. A szokásos témákat és eszközöket már-már unatkozva dobja be Ellis, minimalista stílusban mesél, gazdag filmesek, kábítószer, kikacsintások, szex, erőszak, intertextualitás, popzene. Lehet, hogy 6-8 évvel ezelőtt felállva tapsoltam volna, de most - miivel minden minden oldal, mondat ismerős -, az életemet eluntam olvasás közben. Valami krimivonal is van, de valahogy súlytalan, érdektelen az is, mint a szereplők, untam azt is, nem érdekelt a végkimenetel.

Értetlenül állok a könyv előtt. Ellis - aki már rég kijelentette, hogy nem ír többet - mégis megírta ezt a könyvet, ami egy pontosvesszőt sem tesz hozzá sem az ő életművéhez, sem az irodalom egészéhez. Kellett egy kis zsebpénz? Vagy unatkozott és ez egy jól fizető blöff, amin remekül szórakozik? Hiányzott neki, hogy reflektorfényben legyen? Fogalmam sincs. Igazából - mint a könyv krimivonala - nem is érdekel.