Már többször említettem, hogy Parti Nagy Lajost zseninek tartom, ezért volt kényelmetlen, sőt, kifejezetten rossz érzés számomra a Fülkefor és vidéke olvasása. A magyar nyelv géniusza, ahogy a napi politikában (ráadásul ebben) tapicskol, az valahogy nincs a helyén. Mintha Gordon Ramsay hirtelen a földről összesöpört szemétből gyúrna kis pogácsákat, majd ezeket megsütve friss fossal tálalná mosolyogva. Ahogy Ramsay csinálná a fosos szemétpogácsát, nem csinálná fele annyira jól sem senki a világon, valahogy mégsem lenne rá étvágyam.

Hát ilyen érzés volt nekem, hogy Parti Nagy Lajos smittpál-kaliberű senkiháziakkal foglalkozik. Semmitöbbetnemtudokrólaelmondani.