Kathy Lette - Hogyan öljük meg a férjünket
Sokan istenítették a könyvet, általában nők. (Most Amadeán és Csengán kívül nem jut eszembe más, amúgy már nem iszom annyit mint régen.) Éppen ezért a cselekményt meg ilyesmit most nem is ismertetném, csak röviden a gondolataim.
Hülyét kaptam tőle, végig sem tudtam olvasni. És a feleségem is Brian, ezt le kell szögezzem. Szerintem ez nem szatíra. Az valami finom, utalásszerű dolog. Itt az, hogy a pasik rondák, büdösek, lusták, tehetségtelenek, otrombák és teljességgel alkalmatlanok mindenre, úgy van az arcunkba tolva, mint az erkölcsi tanulság a Szomszédok végén. Egy-egy ilyen részl a sikításig fel tudott idegesíteni, félúton már fennhangon ordítottam, hogy "Értem bazmeg, haladjunk tovább!"
Szájbarágós, vontatott és idegesítő. Az erkölcsi részről annyit, hogy azzal lehet kibaszni hosszú távon, aki hagyja, az ilyen játékokat ketten játsszák.
A fentiek persze nem jelentik azt, hogy Kathy Lette, vagy az Ulpius rosszul csináltak valamit. Nem én vagyok a célközönség.
