Ezt a könyvet is most olvastam először. Jézus Király. Világi király jelen esetben. Jézus Krisztus ebben a történetben nem Isten fia, hanem Heródes Antipatroszé (akit apja nem sokkal Jézus fogantatása után kivégeztet). Lévén anyja, Mária Dávid nemzetségéből származik, ő Júdea trónjának örököse. Egyfajta gondolatkísérlet ez: mi lett volna, ha Jézus tudja, hogy ő a trónörökös, sőt, Pilátus fel is ajánlja neki a trónt, de Jézus inkább a Messiásra vonatkozó jövendöléseket akarja beteljesíteni.
Illetve születésének és gyermekkorának leírása felel meg a fent leírtaknak, a felnőttkor, a keresztelés, a próbatételek, a felkenés – itt már rengeteg misztikus dolog is történik. Amit nem értettem. Mert ha csodák nélkül akarjuk elmesélni ezt a történetet, azt is lehet. Félig csodákkal meg minek.
Így hát nem tudom eldönteni, hogy mi is pontosan ez a könyv. Történelmi regény biztosan nem, hiszen az, hogy régen játszódik, az önmagában nem elég. Sem az Evangélium, sem a vallástörténet nem így rajzolja meg Jézus alakját, életét, amennyire emlékszem. (Örök hála Kőszeghy Miklós Tanár Úrnak:) ) Vagy ha történelmi regény, akkor a Távoli Tűz Zsoldos Pétertől is az, hiszen az is emberekről szól egy körülbelül bronzkori elképzelt környezetben. Talán egy évszázad múlva, mikor a tudományos fantasztikum már végleg levedlette underground jellegét (ha lesz valaha ilyen, ti farizeusok), a Jézus Királyt is scifinek fogják tartani.
Száz szónak is: örülök, hogy elolvastam, jó volt. A Claudiusok jobban tetszettek valamiért.
Kedves gyerekek! Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
