Paulo Coelho - Tizenegy perc
A zíróúrtól eddig csak az - azt hiszem, először megjelent - Alkimistát olvastam, az jól nem tetszett. A tizenegy perc jóval profánabb: Mariáról, a Svájcba szakadt brazil kurváról szól. Tizenegy perc körülbelül a tényleges aktus, a többi a vetkőzés, csevegés, szerencsétlenkedés, Maria szerint pedig ekörül a tizenegy perc körül forog az egész világ.
Olvasás közben végig azt éreztem, amit az Alkimista alatt is: hogy a zírónak kétsége sincs afelől, hogy ő Bölcs. (mint a negyedik sör után bárki, de ez most mindegy) Ő most Megmondja nekem, hogy miről is szól valójában a szex, mitől férfi a férfi, mitől nő a nő, mi a szent és mi a profán.
Egész egyszerűen dühít az ürge stílusa. Ez persze biztos a primitív, nagydarab ember reakciója a Bölcsre, mindegy. Regénybeli naplórészletektől meg általában hidegrázást kapok. Legritkább esetben olyanok ezek, mint egy valódi napló: oldalakon kereztül párbeszédek, eszmefuttatások a 42 témakörében, satöbbi.
Pozitív viszont, hogy nem hosszú a könyv, egy hasmenéses délután is ki lehet végezni akár.
Kedves gyerekek!
Fél óra 8, egy óra 10, többet ne adjatok!
