Nigel Barley – Egy zöldfülű antropológus kalandjai: Feljegyzések a sárkunyhóból
Nigel Barley szociálantropológus. Ennyit azért lehetett sejteni. Az antropológusoknak pedig illik elmenni úgynevezett terepmunkára, ami javarészt iszonytató körülmények között zajlik és egyébként is alapjában véve szopás, ők ezt állítólag mégis élvezik – legalábbis utólag ezt gondolják.
A srác tehát elutazott Kamerunba a doajók szokásait tanulmányozni. A könyv jelentős része az afrikai bürokráciáról szól, de annyira nem vicces, hogy feledtetné velem, hány útleírásban olvashattam már ugyanerről, így ezek a részek kicsit unalmasak. Neki persze biztos nem volt az.
De. Szerintem nagyon jól van eltalálva, hogy az átlagember milyen mennyiségű és milyen mélységű antropológiát képed elviselni ásítozás nélkül. Ugyan rengeteget olvashattunk már az alapvető különbségekről is az afrikai és európai érintkezés szabályaiban, mégis élveztem sokadszorra elolvasni, milyen sajátosan kezelik pl. a főnök – alkalmazott viszonyt (az alkalmazott gondja a főnök gondja is, hiszen gazdag, hatalmában áll segíteni), vagy éppen a házasságtörést.
A kiadó Gerald Durrelhez hasonlítja, ettől azért messze van. Nem rossz könyv, de a „Ne féljünk a farkastól” azért nagyságrenddel jobb, ha egy fiatal tudós szívásairól akarunk olvasni. És szeretjük a farkasokat.
Kedves gyerekek! Az afrikai gyerekek örülnének, ha csak a felét kapnák a főzeléknek, tessék szépen megenni!
