Gondolom megvan mindenkinek az antikvárius, aki mogorva, foghegyről beszél, érződik rajta, hogy elképesztően lenézi a vásárlót, mert az KÉRDEZ, tehát NEM TUD valamit.
(A Központi Antikvárium munkatársai például teljesen ilyenek. Próbáljátok ki.)
Kisebb antikváriumoknál pedig jó trükk az örökös zárva tartás, illetve az érdekesebb szerzemények egy hatalmas kupacban tartása is.

És itt jön a marketing.

Miért, miért, miért tesznek ki egy antikvárium kirakatába egy dán-német szótárt? Német-dán nélkül persze. Szigorúan. És hogy végképp ne értsem: az adott antikvárium tulajdonosa véletlenül éppen kedves ember.