1. Csendet!
2. A könyveket legkésőbb a jelzett dátumig vissza kell juttatni!
3. A kauzalitás természetébe belekontárkodni szigorúan tilos!

Úúúk!

Üdvözlet a Könyvtárban!
Itt leírom, mi a véleményem az elolvasott könyvekről.

A kvantitatív és a kvalitatív értékelés párosítása:
1 - olvashatatlan
2 - nem ajánlom
3 - egynek jó volt
4 - ajánlom
5 - nagyon jó könyv
6 - Pablo! Genial!

Ha keresel valamit:
->KATALÓGUS<-

Banánt adnak

Geistwald
táblásjátékügyi szakblog
Körúti Kocsmák
Expedíció a Nagykörúton
Ahogy érzed
pozitív közösségi
Boholy
Egy kemény élet
Medvemenhely
árva medvék otthona
Zsombi
Okos ember
Geekz
Szex és erőszak

Médiatámogató

beszélget (1.szabály!)

  • Thészeusz: Ha már "karatélyozás", akkor viszont nem is nuncsaku, hanem "lundzsákó" volt :... (2018.09.13. 10:10) Andzsin-szan és én
  • Noname Watanabe: Azóta csak romlott a helyzet. A YA/vámpír/New Adult/erotikus nőipornó baromság... (2016.07.18. 14:53) A cukiság fasizmusa
  • Orosdy Dániel: Én csak annyit szeretnék, hogy ez az egyik legcsodálatosabb oldal az egész int... (2014.03.05. 07:57) Irodalomra várva

Itt veszek pólót

Geistwald

Nincs megjeleníthető elem

Körúti Kocsmák

Nincs megjeleníthető elem

Majd szólok, ha van valami!

Vér, bosszú, becsület

2007.08.31. 02:03 | picidzé | 2 komment

Címkék: ulpius ház ismail kadare



Ismail Kadare - Kettétört április

Vér.

Sok mindent jelent.

Rokonságot. Testvériséget. Természet adta tulajdonságokat, melyeken nem változtathatunk.

És tartozást.

Albániában a komor, ködös Fennsíkon mindent a szigorú Kanún, az élet minden területére kiterjedő törvénykönyv szabályoz. Előírja a vendégség, a leánykérés, a házasság – és a vérbosszú szabályait. Vagyis – ha jobban megvizsgáljuk – igazából csak a vérbosszúról beszél.

Előírja, hogy kell bánni a vendéggel, és kinek kell megbosszulnia, ha baja esik. Előírja, hogy a vőlegény a menyasszony családjától egy puskagolyót is kapjon – amivel lelőheti a feleségét, ha az el akarná hagyni. Előírja, hol lehet ölni, és hol tilos. Mikor lehet ölni, és mikor nem. Hogyan lehet ölni, mit kell előtte, utána tenni. Mennyi az ára a vérnek, hová kell kitenni az áldozatok véres ingét, mennyi időre lehet békét kötni.

Gjërg megöli bátyja gyilkosát március közepén, a két család pedig az ősi szabályok szerint megegyezik a 30 napos fegyvernyugvásban. Ha ez letelik, Gjërg szabad préda. Tudja, hogy az ő áprilisa kettétört abban a pillanatban, ahogy meghúzta a ravaszt – nem fogja megérni a májust. Ezt mondja a Kanún. Megölték a bátyját, mert azt mondta a Kanún ő is ölt, mert azt mondta a Kanún, és őt is meg fogják ölni, mert a Kanún nem hagyja, hogy másképp legyen. A két család viszálya már negyvennégy halottat követelt, és nincs ez máshogy más falvakban sem. Korszakok óta ömlik a vér a hegyekben. Nincs is rá kilátás, hogy elapadjon a vérfolyam, mert a vidék urának, a hercegnek a jövedelme jórészt a véradóból származik. Aki öl, fizet. Márpedig ölni kell.

Gjërg életének utolsó pár hete alatt bejárja a Fennsíkot. Útjának elején futólag összetalálkozik egy íróval, aki nászúton van ott gyönyörű feleségével. Nem tudja kiverni az asszonyt a fejéből, őt keresi a kettétört április minden napján, de a nő – bár szintén folyton csak a fiatal hegylakóra gondol - férjével utazgat fel alá, hallgatja annak számtalan történetét a Kanúnról.

A vékonyka könyv cselekménye ennyiben nagyjából ki is merül, de nem is ez a lényeg. Nem szájbarágósan, de fölvet olyan kérdéseket, amin érdemes elgondolkodni mindenkinek Magyarországon. Úgy érzem, Kadare azt feszegeti: vajon mennyire kell, hogy irányítsa életünket a hagyomány? Mennyire legyen autoriter a hatalom? (Tudom, hogy ha egyáltalán nem az, akkor nincs is, de kéretik nem kukacoskodni.) Meddig kell elmenni a saját, vagy családunk becsületéért?

Bár úgy érzem, hogy a könyv egy elég erős antitézis, helyenként mégis sugallja, hogy gyökerek nélkül nem lehet. Hogy a nőies, egyéniséget feloldó nagyvárosban csak fújja a szél a hegylakót. Elsorvad, meghal.

Rettenetesen viszketek, hogy a hagyományokkal és az összetartó közösségekkel kapcsolatban belemenjek kicsit a magyar külpolitikába 60 évre visszamenőleg, illetve ehhez kapcsolódóan elmélázzak az ősi román nép sikerein, akiknek ugyan nem voltak hagyományaik, de száz év alatt csináltak maguknak kétezer évnyit, de nem teszem.

Ezennel megkövetem az Ulpius-házat, van még számukra remény. Hobo Vadászat lemezéről küldenék „Az üldözés rövid, de véres” című számból egy részletet Hiller Istvánnak és mindenkinek, aki szereti.

 

A vér az égre fröccsen,
Vér a törvénykönyvben,
Vér minden időben,
Vér a mesekönyvben,
Vér a reményben.
Vér, vér, vér, véreb.
Vér, vér, vér, vér.
Még nem a te véred!

Vér a havon...

 


A bejegyzés trackback címe:

https://librarian.blog.hu/api/trackback/id/tr16153497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2007.08.31. 10:29:22

klassz az osztályozó majmod...

vmi spéci csak neked , vagy csak le lehet tölteni többféle verzióban?

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.08.31. 11:46:11

Írtam a kettővel ezelőtti posztban, hogy Angelface barátom hekkelte össze nekem. Játékügyi blogja a linkek között- ha érted, mire gondolok.
süti beállítások módosítása