Vladimir Páral – A száz százalékos nő

Páralt kissé leszóltam, mikor először találkoztam vele – ez a könyve viszont sokkal jobban tetszett. Azért ez sem száz százalékos, hogy egy kis tréfával oldjam a bejegyzés komorságát. Kedves gyerekek! Olvassátok továbbra is Könyvtáros Testvár Jótanácsait, tréfákban, élcekben nem lesz hiány továbbra sem. És most: a könyvről.

A száz százalékos nő egy csehszlovák Pygmalion, enyhe stílusparódiája az erős nőket középpontba állító szocialista propagandaműveknek. A főszereplőt Soňának hívják, meseszép árva, aki rokonai vidéki szállójában mindeneskedik – gyakorlatilag rabszolgaként. Naiv, tájékozatlan, álmodozó kislány, akinek a munkakedvét, nőiességét a gonosz mostohák kíméletlenül kihasználják. Meg kell a szívnek szakadni. De semmi vész. Természetesen eljön Soňához a szerelem (nem egyszer, nem kétszer, khm), titokzatos jótevője tanácsára tanulni, dolgozni kezd, egyre följebb küzdi magát.

Találkozunk a korszakra jellemző összes káejrópai klisével – nem szájbarágós, de ott van minden a lusta portástól a lakásért öregasszonnyal együtt élő pszichopatán keresztül a rejtett munkanélküli osztályvezetőig és az igazság bajnoka főmérnökig mindenki.

Továbbra is idegesít, hogy Páral hirtelen váltogatja a szereplőket – gyakran egyik bekezdésről a másikra már más narrál. Nem vagyok szellemi fogyatékos, a harmadik szónál rájövök, hogy ki beszél, de akkor is, na. Legyen már pofája. Úgy látszik, ez szériahiba nála. Vagy én vagyok maradi.

Kellemes, könnyed olvasmány, egyáltalán nem ábrázolja nyomasztónak a valójában igen durva igazságtalanságokat - mintha már kicsit fáradt lett volna Páral igazán kemény társadalomkritikát írni. Éppen ezért / ennek ellenére ajánlom.