Azt hiszem, lassan be kéne vezetnem valami hasonló címkét: dokitól_kaptam_és_kurva_jó_volt.
Kedves gyerekek! Ezt a könyvet Doki barátomtól kaptam és kurva jó volt. Nyugtalanító. Beteg. Lehangoló. Zseniális.
Az egykor ünnepelt, de 15 éve a lakásból ki nem mozduló színésznő és író fia (az elbeszélő), Andor élnek összezárva egy lakásban Budapesten. A fiú ikernővére disszidált, utolsó levelében azt írja: "Anyám! Ha még látni akar, ne zárják le a szemét!", nevében a fiú írogat anyjának, külföldre utazó ismerősökkel küldetve haza a leveleket. Minden adott tehát a családi idillhez. Bezárva saját, kétszemélyes mikroverzumukba az anya és a fia tizenöt éve játsszák változatlanul játékaikat, futják ugyanazokat a köröket, csak a gyűlölet és a tehetetlenség nő bennük.
Mígnem. Jön a Nő. Akit a Lány a hídon c. klasszkikus filből ismert jelenettel öngyilkosság előtt pár perccel szed össze a fiú a Szabadság-hídon. Azt várnánk, hogy kitépi a fiút anyja börtönéből, de ahhoz már túl erősek a rácsok. Beteg embereknek egészséges kapcsolata sem lehet, anélkül is fájdalmat okoznának egymásnak, ha az anya nem próbálná meg minden erővel elmarni fia mellől a lányt - érzi, hogy komoly a dolog, teljhatalmát fenyegeti a kapcsolat. Nem voltam még anya, gyaníthatólag nem is leszek, de el tudom képzelni, milyen elemi féltékenységet érezhet egy nő, milyen kegyetlenséggel tud megtenni bármit, ha egyetlen fiát egy BETOLAKODÓ el akarja vinni tőle. Mindig megörülök, ha véletlenül jó jelzőt találok, örüljetek velem ti is! A kegyetlenség az egész regényre jellemző. Kegyetlenül őszinte a fiú, kegyetlenül bánik a szerelmével, anyjával, szeretőjével is. Kegyetlen maga a stílus is.
...kiderült, hogy Fehér Eszter méhe jóindulatú. Hogy egy rutinműtét után ugyanolyan használhatóvá válik, mint az összes huszonnyolc évves nőé, egyaránt alkalmas lesz szülésre vagy abortuszra, a kapcsolat minőségétől függően.Szörnyű az ilyesfajta őszinteség. Kristálytiszta, tárgyilagos, kegyetlen.
A leírások pont annyira pontosak, részletesek és életszerűek, hogy még éppen nem unalmasak, így nagyon ott érzi magát az olvasó a helyszínen. Kegyetlenül hihetőek a történések is. A szex, az erőszak, a kocsmázás, a menekülés, az önimádó anya mellett töltött gyermekkor részletei mind-mind hihetőek, és ettől lesz igazán szörnyű az egész.
A helyszínek, a környezet, akor is nyomasztó. A pesti bérházak, pincekocsmák, a felolvasóesteken felkeresett szegény falvak, a mosókonyhák mind-mind remekül és riasztóan vannak lefestve. Fontos elem a korszak is, de nincs túlságosan előtérbe tolva, aminek nagyon örültem. A politikai változások, a felfordult világ is csak arra jók a regényben, hogy megmutassák: az anya és fiú kétszemélyes mikrokozmoszában soha, semmi nem változik, nem változhat, túl régen keringenek már egymás körül.
Nem igazán találok további szavakat. Az egyik legjobb magyar regény, amit olvastam.
Kicsit más: utánaolvastam kicsit a regény utóéletének, volt belőle színdarab, most pedig film készült belőle. Udvaros Dorottya - akit nagyon szeretek - játssza az anyát (mint a színdarabban is), a forgatókönyvet pedig a regény alapján Garaczi László írta, akit szintén nagyon szeretek. Alföldi Róbert rendezése nem tudom, mennyit fog hozzátenni, meglátjuk. Akit érdekel, jöjjön velem, mozi után ordítozunk egyet igazi bölcsészmódra.
