Randy Pausch - Az utolsó tanítás

Nagyon félek a haláltól, konstans szorongásom. Szinte a pánikig tud hajtani, ha eszembe jut: mi lesz utána? Hülyeség, nem tehetek ellene semmit, el kéne fogadnom, stb. Tudom. Akkor is. A tanatológiával foglalkozó könyvek zsigerből taszítanak, de hát a kígyóiszonyos sem megy a Pálmaházba. (Jut eszembe, nézzétek meg a kisgorillát!) Namármost ez az a könyv nem a halállal foglalkozik. Szerencsére.

Az utolsó tanítás - vagy utolsó előadás - az amerikai egyetemeken egy népszerű szokás, nagy kaliberű előadókat kérnek fel arra, hogy tartsanak meg úgy egy előadást, mintha az lenne életükben az az utolsó. Gondolják át alaposan, mi az, amit tényleg örökül akarnak hagyni, át akarnak adni a hallgatóknak, ami azért nagyobb ívű, mint Poe nemi betegségeinek listája, vagy az általános hullámegyenletek megoldásai.

Randy Pausch is kapott egy ilyen felkérést, csak neki nem kellett nagyon megerőltetnie a fantáziáját, hogy milyen lenne egy utolsó előadás: mikor megtartotta, már köztudott volt, az lesz az utolsó. Súlyos, gyógyíthatatlan májrákot diagnosztizáltak nála, hónapok voltak hátra az életéből, és így vágott bele. Jó felütés egy igazi gennyes amerikai szarhoz, de szerencsére Pausch egész más koncepciót választott, mint ami nyilvánvaló lett volna: nem mászott bele a halálról szóló okoskodásba és szirupba, hanem arról beszélt, szerinte hogy lehetünk boldogok és kiegyensúlyozottak. Az alcím: „Hogyan érhetjük el gyermekkori álmainkat?" pontosan leírja az előadást és a könyvet. Pausch elmeséli az életét, gyerekkori álmait, és végigveszi, mit sikerült megvalósítania belőlük, és ennek kapcsán életvezetési tanácsokat ad.

Bár a halálról is szót ejt, nem többet, mint amennyi az ő helyzetének megértéséhez szükséges, nem akarja elvonni az életigenlő, pozitív gondolatokról a figyelmet. Sikerül elérnie, hogy a rém triviális és a cinikus világban kissé megmosolyogtató gondolatokat úgy adja át, hogy nem csak hogy nem kapok hányingert közben, de kifejezetten meghatódom és elgondolkodom az életemen. Én. Komolyan, én.

Egyszerű. Próbáljuk megvalósítani az álmainkat, mert hamar kifutunk az időből, avagy ahogy a nőnek öltözött Michael Palin mondja Az élet értelme végén: Legyünk kedvesek egymáshoz és kerüljük a zsíros ételeket. Ha már, Monty Python, a bejegyzés végére a filmtörténelem legzseniálisabb zárójelenete illik legjobban.

Tehát: Soooooome things in life are bad...