A "van-e létjogosultsága az elektronikus könyvnek és könyvolvasóknak" vita egyrészt értelmetlen (nézzük meg az eladásokat), másrészt unalmas, de még mindig folyik. Fura. Nem is mondom meg az okosat, csak elmesélem, nekem miért érte meg anyagilag a Kindle, hátha valakinek hasznára lesz.
1. Amerikába tudtam rendelni jóbaráthoz (connecticuti gyógytornászok, szevasztok!), így elérhetővé vált a Special Offer Kindle (a képernyővédő és a főmenü alsó csíkja reklám, leszarom), ez 50 dollárral olcsóbb
2. Mikor rendeltem, még az Amazon vállalta a szállítási költséget, vámot, satöbbit. Így a 3G-s modell a 149 dolláros listaáron jutott hozzám.
3. 195 forinton állt a dollár, na igen. Nagyjából tehát 10 papírkönyv áráért jutottam hozzá. Most jön az, hogy jó, de az eBook is pénzbe kerül. Ráadásul régebbi könyveknél előfordul, hogy drágább a Kindle edition, mint a paperback. Viszont.
4. Bocsáss meg atyám, mert vétkeztem: évekkel ezelőtt hozzájutottam több ezer eKönyvhöz és nem töröltem le őket. Sőt. Ha soha többé nem vennék könyvet, valószínűleg akkor sem érnék a végére, de persze úgyis fogok vásárolni. Az első pénzes Kindle-letöltés még várat magára (vasfegyelem, gecó!), de lesz az is szépen.
A gyűjteményem legnagyobb része tudományos-fantasztikus klasszikusokból áll, így azt a bizonyos toplistát
bizony gond nélkül végig tudnám olvasni. Ja, és így javarészt már rég halott embereket lopok meg, ez azért jobb érzés. Hogy az erkölcsi nulláról a 0,1-re küzdjem magam, azt viszont elhatároztam és tartom, hogy magyar könyvet nem lopok. A tolvajlásról akkor ennyit. Az Ender's Game után folytattam is a sagát a Speaker of the Dead c. második résszel. Szerencsére jó. Nem tipikus folytatás, egész más környezetben, más életkorban és élethelyzetben viszi tovább Endert a sztori. Két toposz viszont - vagy amit én elkaptam belőle - megmaradt. Az első, hogy mikor idegen-e az idegen, megérhetjük-e a szomszéd lakásban / városban / országban / bolygón élőket, a második pedig egyidős az irodalommal: ki a családom tagja, vér szerinti vs nevelő, mit lehet, és mit kell feláldozni a szeretteinkért, stb. Jó volt. Nem zseniális, de jó. Azért kicsit meginogtam, hogy olvassam-e tovább a sorozatot, de azt a tippet kaptam, hogy a 3. és 5. rész nagyon üt. Meglátjuk.
Ha már benne voltam a toplistában, gyorsan elolvastam William Gibsontól a Neuromancert is, mert már alig emlékeztem rá, annyi derengett csak, hogy cyberpunk, meg klasszikus, meg hogy volt benne dugás is (14 évesen olvastam). Minden derengés igaz volt, bár most a dugásnál jobban lenyűgözött (32 éves vagyok) az a stílusteremtő kiber-noir, ami újraírta (pop)kultúránk jó részét. És nem csak azt, hiszen megálmodott egy világot technológiával és szlenggel, és az - részben talán a mérnök / programozó Gibson-rajongók miatt - valóra vált. Ha nem találja ki a cyberspace kifejezést, biztos nem ilyen ma a WWW. Lehet, hogy nincs Mátrix, nincs World of Warcraft.
Lehet, hogy sokak számára nem lenne túl érdekes elolvasni, mert azóta persze több ezren bújtak elő a gibsoni köpönyegből - bár kiemelkedően jó cyberpunk kevés van. A regény annak ellenére sem avult el, hogy - a 80-as évek elején járvunk - az egész mobilforradalmat nem látta előre az Öreg, így a technológiai részletek ha nem is megmosolyogtatóak, de kicsit techno-archaikusak. Hogy a könyv friss maradhatott, abban biztos szerepe van a rengeteg munkának, amit Gibson beleölt - félelemből. Egyrész be volt szarva, hogy regényt kell írnia, másrészt mikor végzett az első egyharmaddal, játszani kezdték a mozikban a P.K. Dick-adaptáció Szárnyas Fejvadászt, ami kb. ugyanolyan környezetet teremt a sztorinak, mint a Neuromanceré. Tizensokszor írta át Gibson az egészet, mire kiadták, ez pedig egy feszes, stílusos, szellemes, fantáziadús, időtálló könyvet eredményezett, amit a mai napig szeretnek szemérmetlenül ellopni.
Ha már Dick: pár napja néztük meg Feleséggel a Sorsügynökséget. Nem tudtam, miről szól, így nagyon megörültem, mikor beugrott, hogy nahát, ez a Dick-novella feldolgozása, aztán elég hamar lekonyultam, mert egyáltalán nem az. Vették az alapötletet, aztán egy teljesen sablonos romantikus filmet csináltak belőle némi scifi/fantasy mázzal leöntve, ami a végére már kifejezetten zavaró. Kár érte, mert Dick ötletei általában zseniálisak, rádaásul jó színészeket szedtek össze. De hát forgatókönyv nélkül nem megy, csak hogy a könyv szó szerepeljen a bejegyzés utolsó mondatában is.
