Folytatódik a kultúrharc, pénz kell mindenkinek, még nekem is, pedig bedarált a szabadverseny, kapitalista malomban őrölök, piacra termelek, phöjj. Ezért is örültem, mikor írtak a Könyves magazintól, hogy lesz második szám, pörögnek tovább, továbbá mi a véleményem az zombikról, mert érdekli őket. Egy hetem zombilázban telt, aminek különös bájt és hangulatot adott, hogy kislányom megírta és egy héten át folyamatosan előadta első crossover performanszelőadását, melynek keretein belül az Élőhalottak éjszakájának hangeffektjeivel kísérve egy plüsskockával bemutatja az arctámadós jelenetet a Nyolcadik utasból. Ez sötétedés előtt csak zavaró, utána viszont kezd félelmetes lenni. 

De élek, elküldtem a cikket, valamikor lesz magazin is, elfelejtettem megkérdezni, mikor. Lesz benne világvége. Ha már halottak, olvastam inmemoriam jelleggel Csurka filmregényeket, hát nagyon tudott az öreg. 

A MEK-en körülnézve letöltöttem sok magyar szerzőt is, közszolgálati jelleggel és csapongva pár élmény onnan: Tömörkény István elbeszélései olyan szikárak és súlyosak, hogy kettő után úgy érzem, hogy inkább guggolok a 24es kettlebellel százat (nem, igazából nem tudok ennyit), csak ne kelljen még egyet olvasnom. Nagyon jó, de ésszel fogyasztandó. Ellenpontnak jól jöttek Karinthy Ferenc Karcolatai. Munkába menetelhez és depresszió ellen ideálisak: mint az Egypercesek, csak még komolytalanabbul. 

Ambulancia

A pult bádoglapja fölött tagbaszakadt, vastag-piros arcú férfi nyújtja át a fél deci kevertre szóló blokkját.

- Jól megmérje, kicsikém, mert betegnek lesz.

- Ki az a beteg? - kíváncsiskodik a halványszõke, fehér köpenyes pincérlány.

- Hát én, nem látja?

A vékony, ceruzavázlat profilú leányka álmatag szemmel méregeti a vendég eres birkózóbajnoknyakát, töpörtyûvé gyûrt fülét.

- Mi baja magának?

- Alkoholista vagyok.

Háy János Dzsigerdilenjének pedig a vége felé járok. Háy első regény szerencsére nem olyan érfelvgósan depresszív, mint A gyerek, Tömörkénnyel együtt sok lett volna.  Romantikus kalandregény, a zsáner minden szabályának betartásával, de a rengeteg vendégszöveg és utalás

nekem csak Fekete István, Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza van meg, de sajnos nagyon foltos a műveltségem klasszikus magyarokból, kamaszkori lázadásom kiterjedt arra is, hogy csakazértse olvasok ezeknek, valószínűleg műveltebb emberek még nagyon sok rejtett kincset találnának a szövegben

miatt a historizáló nyelvezet ellenére mégis sokkal elevenebb, mint amire számítottam az első pár oldal után. A Háyra annyira jellemző sötétség és depresszió azért át-átüt helyenként, időről időre azért már feltűnik egyik főtémája is, miszerint a házasság (és főleg a hosszú) mennyire szar. De azért nagyon ajánlom, szeretni fogjátok. 

A végére egy technikai apróság: Ha eInkes kijezője van az ekönyv-olvasótoknak, ne nagyon vigyétek hidegre. Belassul, szellemképes lesz. Ezek a tünetek elvileg megzűnnek, a a kütyü fölmelegedik, de az ördög nem alszik. További boldog hétfőt.