
Ray Bradbury – Az öröm masinériái
Bradbury bácsi mesél még ma is és ez jó. Nem tudom, miért ilyen népszerűek a werkfilmek, miért akarják annyian látni, hogyan csapta be a szemüket a mozi. Számomra ez kiábrándító. Nekem akkor jelent élmény a film, ha Neo tényleg felmászik a falra, nem kötélen lóg. Ha Gandalf tényleg feneketlen mélységbe zuhan, nem hanyatt dobja magát pár szivacsra. Nem érdekel, hogy ha kockánként végignézek egy filmet, hol látom belógni az operatőr seggszőrét.
Bradbury bácsi nem hegeszt díszleteket. Mesél. A Földről.
Isten tartsa meg jó szokását.