Zalán Tibor – Elfogult írások

Zalán Tibor elsősorban költő. Majd drámaíró. Végül prózaíró. (Ha mégsem, akkor ez nyáron kiderül, hivatalos vagyok dizájnerem esküvőjére, ahol ő is ott lesz. Majd megkérdezem.) Sajnos jómagam a líra-dráma-epika rangsorrendet pont fordítva állítom fel, de legyen ez az én bajom. A „kimerülve” és az „eltévedve” egyébként személyes kedvenceim közé tartozik és remélem, hogy megszületik a pentalógia többi három része is, de rólam azt hiszem mára elég ennyi.

Az „Elfogult írások” három részből áll, lássuk ezeket külön-külön.

Az „Arctalan nemzedék” rész a fiatal költők érvényesülési és egyéb problémáit elemzi elég belemenősen, én ha leveszem tollas fövegemet és nekiállok a harangok locsolásának sem tudok a témához hozzászólni, úgyhogy nem is teszem.

Következő rész: „A for kalára”. Az elmúlt sok (talán 20) esztendő közéletével, politikával, kultúrával foglalkozó írásait foglalják össze, a véleménnyel lehet nem egyetérteni, de a stílus remek.

És a lényeg, a harmadik rész, a címadó „Elfogult írások”. Mint már egyszer itt leírtam, időről időre rá kell ébrednem, hogy nem leszek író. Sem rocksztár. Nomármost Zalán Tibor kritikáinak elolvasása után pedig arra is rá kellett ébrednem, hogy könyvkritikákat sem kéne írnom, mert más jobban csinálja. (A kitágult világ, ugye. Régen a magam mikroközösségében én lettem volna a bárd, most az egész világgal kell versenyeznem. Bölcselkedés vége.)

ZT véleményét még akkor is érdemes elolvasni, ha nem ismerjük a kritika tárgyát és ami engem illet, versekben (sajnos) egyáltalán nem vagyok otthon. Meakulpa, de azt hiszem, rászokni már nem fogok a lírára.

Várom, hogy megismerjem.