Kezdjük talán a legaktuálisabbal: Miki barátom (a.k.a. Brusy, a.k.a. Miköööly) távozott Ámerikába egy időre (trénigre, höhö), és jó szokásához híven blogol onnan. Illetve blogolnak, akik még vele vannak - a Könyvtár dizájnere és revizionistája, Kiss Dániel, valamint az asszociációs terrorista Perecz. A blog itten található, de oldalra is kitettem.

Akik ismerik őket, azoknak kötelező, másoknak egy fokkal lehet csak szórakoztatóbb egy Sas kabarénál.


Valamint. Kicsit át fogom pofozni az oldalt, többek közt a linkeket is. Úgy-ahogy. Még gyökölök, hogy a kiadó-honlapok linkelése bír-e bármiféle értelemmel. Újdonság lesz továbbá a már ígért értékelési rendszer, mert Angelface önmagát meghazudtolva kevesebb, mint 6 hét alatt gyártott nekem hozzá ábrákat.



Ez most csak a kötelező szemétkedés volt, tényleg nagyon hálás vagyok neki, olvassátok is blogját ti (klikk a fenti bannerre), különben fejelek. Szóval képek is vannak, csak olyannyira talajhülye vagyok a képszerkesztőkhöz, hogy nem tudok melléjük illeszteni szöveget.

Szóval egy ideig nem fogok félmeztelen nők közt olvasást mímelve napozni, hat Long Island után latin diszkóban hülyén ugrálni, a Duna közepén fröccsözni, vagy épp lángost zabálni a Balatonnál, hogy minden szubkultúrát képviseljek.

Tehát jön a szürke égbolt a szürke város felett még egyszer, de nem búsulok. Ha nem is szép, mint mindig énnekem, vannak elviselhető pillanatai a gyömbérszakállú öregnek, ha megerőlteti magát. "Jó nekem" c. kompozíciómmal búcsúzom. (köszönet Ferencnek, aki kicsit olyan, mint Szörnyeteg Lajos. Hatalmas szíve van legalábbis.)



Hamarosan két könyvajánlóval is jelentkezem, és ahogy a Színész mondja a Rosencrantz és Guildenstern halott c. drámában:

Addig is...