A Konkrét Könyvek igen fura kiadó, az ember néha azt gondolná, hogy ulpiusi mélységekbe süllyednek, de mindig előállnak valami olyasmivel, ami miatt én szégyellem magam, hogy megkérdőjeleztem hozzáértésüket. Ha a blognál maradunk láthatják a kedves gyerekek a címkére kattintva, hogy a Lomtalanítást és a Félelemésreszketést is ők követték el. A Láncreakció régebbi darab, 2003-ban adták ki, én pedig 200 forintért vettem meg, de úgysem mondom meg, hogy hol, bibibí.

Szokásomtól eltérően egy szó a borítóról: tragikusan szar szerintem, a címválasztás pedig az eredeti Twelve után (egy drog neve) pedig háttöö határeset. Érdekes olvasmány, az első pár oldal után azonnal Ellis Nullánál is kevesebb-je és a Kölykök c. film ugrott be, ezzel azt hiszem, a cselekményt és a hangulatot elég jól leírtam, a helyszín pedig New York. A hasonlóság ugyan nyilvánvaló, epigonnak azért nem nevezném a Láncreakciót, inkább útkeresésnek – ugyanis McDonell meglepő módon 17 évesen írta a könyvet és becsületszavát adta, hogy tök egyedül.

Aki a hivatkozott műveket nem ismerné: gazdag gyerekek mindennapjairól szól a könyv (tudom, a Kölykök-hasonlat itt nem stimmel), akik vagy sokkal felnőttebbek (nem jellemző), vagy sokkal felnőttebbnek képzelik magukat 16-18 évüknél. Ital, kábítószer, szex-kezdemények és üresség. A szexről szóló részen kicsit felderültem, mert eszembe jutott róla az azóta sajnos jobblétre szenderül Matula Magazin örökbecsűje, amelyben a szexről magyaráznak középiskolás lányoknak:

Kislányként valamivel nehezebb a dolgod, hiszen nem mehetsz szabadon arra, amerre a kíváncsi puncid hívogatna. Szűzhártyát már lehet visszaoperálni, de ha egy tizenöt éves korodban kalandvágyból elkövetett szopás miatt bármely ismerősöd elkezd a hátad mögött kurvának nevezni, akkor te már kurvaként fogsz meghalni. Ha az elsõ szexuális kapcsolatod egyben az utolsó is volt, hímnemű osztálytársaid a húszéves érettségi találkozón akkor is röhögve fognak összesúgni.

Színaranyból kéne kiönteni minden szavát.

A történet egy White Mike nevű, valóban koraérett díler gyerek körül forog, aki a kis köcsögökből él. Vesz, elad, sétál a városban, olvas, padokon ücsörög, a szülein mélázik. Megismerjük azoknak a történetét is, akikkel kapcsolatba kerül munkája során, az agresszív, széttrinyózott agyú egyetemistát, a pattanásos kisköcsögöt, a szűzkurvát, a hülye hippit és a társaikat – ezt mindenki el tudja képzelni, aki járt középiskolába,, csak éppen itt mindenki kő gazdag. Természetesen baj történik, gyilkosságok, bunyó, függőség, van itt minden.

A stílus minimalista, jelen időben folyik az elbeszélés, amit én pl szeretek, de sokakat idegesít. A minimalizmussal együtt jár a távolságtartás is, McDonell nem magyaráz, nem ítélkezik a szereplők fölött, tárgyilagosan mondja végig a várhatóan nem túl vidám végű történetet.

Bár 205 oldal, nagy betűmérettel, nagy margóval nyomták, egy délután ki lehet végezni, ha a főnökünk épp másnapos. Ajánlom az Ellis-rajongóknak, akik az Amerikai Psychótól idegzsábát kapnak, azoknak még 200 forintot sem érne meg a könyv.