Michal Viewegh - Kidobós

Többször megesküdtem már, hogy Ulpius-házas könyvet én a kezembe nem veszek, de a Kidobós nem tűnt olyan rossznak, meg aztán ingyen is volt, köszönjétek meg szépen a Könyvesblognak, kedves gyerekek! Tényleg nem volt rossz, levonok a kiadótól 10 rosszpontot, a maradék 10000 meg elfér.

Tegye fel a kezét, aki hallotta már Michal Viewegh cseh bezzelleríró nevét, köszönöm, gondoltam. Odaát roppant népszerű, ontja a sikerregényeket, a rajongói pedig Nick Hornbyhoz szokták hasonlítani, ami talán kisség túlzás, de a témák és eszközök tényleg hasonlítanak.

Naszóval miről is szól ez? A fülszöveg szerint három agglegényről, akik húsz év elteltével megint egy lakásban élnek, és próbálnak rájönni, hogy hol baszták el (lásd még: Kutyaszorítóban). Valójában ez az idősik pár tíz oldalnál többet nem tesz ki az egész regényben, inkább azt meséli el nekünk a zíró, hogyan lett az idealista gimnazista fiúkból az, aki. Hogyan szűkülnek folyamatosan az ember lehetőségei.

Lassan 30 vagyok, lassan tudatosul bennem, mennyi rengeteg mindent nem fogok már egészen biztosan elérni. Ez nem szomorú dolog, hanem egyszerűen így van. 20 évesen ott van előttem négymilliárd lehetőség, ezek pedig logaritmikusan csökkennek évről évre. Nem lettem űrhajós, istenkém, hát a magasságtól is félek, klausztrofóbiám is van.

Ettől még boldogan élek, míg meg nem halok. Nem nagyon tudom máshogy átadni azt a hangulatot, amit rámragasztott a Kidobós, de asszem a korombeliek nagyjából érteni fogják. Ez nem _hűdebölcsöregvagyok_, simán máshogy látjuk a világot. Ültessetek le a tizenévest a Kertben c. film elé, egész máshogy fogja értelmezni, mint én, teljesen mást fog belőle fontosnak tartani.

(Tehát megöregszünk és kurvára nem tehetünk ellene semmit? Ez az elméleted? - kérdezte Renton a Beteg Sráctól.)

Nem a kicsit klisészerű karakterek, vagy a baromi váratlan fordulatok jöttek be a könyvből (ez utóbbiakat nem is erőlteti Viewegh), hanem ez a fentebb vázolt megfoghatatlan izé. Nagy meglepetések nélkül, de magával ragadóan folydogál a történet – illetve legalább öt történet, a három férfi, az osztály szépe és az osztály csúfja narrálnak, szépen véget ér a könyv ott, ahol kell neki, le lehet tenni és az ablakon kibámulva mélázni kicsit a zélet folyásán.

Az angol címért elnézést, ez a kedvenc Faith No More számom, és mindig akartam írni egy ilyen című bejegyzést.